A tobozlekvár, nem az a tipikus lekvár, amit a vasárnap reggeli vajas kenyérre kensz, ő inkább sajtokhoz, sültekhez kiváló. Nemcsak a neve különleges: első osztályú kiegészítő, olyan ízvilágot varázsol bármiből, ami semmihez nem fogható. De honnan is erded? A nyár legnagyobb ajándékai a friss gyümölcsök és zöldségek. Annak érdekében, hogy ebből a kincsből minél többet megmentsünk a télre, világszerte a befőzés különböző fajtáit alkalmazuk. Persze mindenhol más számít normálisnak: a kényszer vagy a kényelem egészen érdekes lekvárokat hívott életre. Nálunk szilva, barack, máshol gomba, áfonya, és fenyőtoboz…
Kelet-Európa sötét fenyveseiben tobozlekvár készül. Amikor először hallunk erről a készítményről, rögtön azokra a nagy, öreg fás termésekre gondolunk amik az erdőben hevernek. Amikor aztán jobban utána járunk kiderül, hogy itt nem is a száraz tobozokról, hanem a májusban gyűjthető, friss puha tobozkezdeményekről van szó.
Kelet-Európa legtöbb országában készítenek ilyet. Erdélytől Törökországon át egészen Grúziáig mindenhol felbukkantak a kis szirupos tobozok. Hogy mi késztette az itt élő embereket a tobozlekvár készítésére? Talán a régiek „mindent használjunk fel” szemlélete, vagy a hagyományos gyümölcsök bőségének hiánya. Mindenesetre megszületett a tobozlekvár, ami az általunk ismert gyümölcskészítményektől sok mindenben különbözik. Tulajdonképpen cukorszirupban eltett friss tobozok ezek, amit elsősorban nem desszertként, hanem házi orvosságként fogyasztanak. Köhögésre, megfázásra és más légúti betegségekre szedik.
A Banyaerdőnél is elérhető ez a különlegesség: Fenyőtobozlekvár
