A növényekhez és állatokhoz hasonlóan, több tucatnyi gombafaj is védelem alá esik hazánkban. A védett gombák közül a legismertebb, egyben sokak számára legfájóbb „tiltott gyümölcs” a császárgalóca (Amanita caesarea). Érdemes megismerkedni ezzel a több évezredes kulturális múlttal rendelkező gombával, persze nem a tányérunkon! És ha már a témánál vagyunk, ejtsünk pár szót a gombavédelemről is!
A császárgalóca vagy császárgomba az ókori rómaiak, különösen az előkelőségek kedvelt csemegéjének számított. A régészeti leletek alapján megtalálható volt Pannoniában is, különösen a mai Balaton-felvidék és a Bakony területén. A rómaiak ekkoriban még boletusnak nevezték – igen, ez ma a vargányafélék latin, valamint angol elnevezése. A császárgombához köthető a világtörténelem talán legismertebb gombás gyilkossága is; Tiberius Claudius császár kedvence volt ez az ínyencség, akit felesége, Agrippina épp egy boletusból készült ételt megmérgezve gyilkolt meg.
(forrás: http://gombanet.hu/upload/files/07Monostory_es_Palagyi_462.pdf)
A császárgalóca a galócafélék családjába (Amanitaceae) tartozó gombafaj. Jól fejlett, fehér bocskorán kívül minden része a sárga különböző árnyalataiban pompázik: narancssárgás kalapbőre, illetve élénksárga lemezei, tönkje és lelógó gallérja is. Más galócákhoz hasonlóan ő is „galócatojásból” kel ki, azaz a később bocskorrá váló fehér külső burokból: innen ered népi elnevezése, a tojásgomba is. Összetéveszteni a légyölő galócával (Amanita muscaria) és a narancsszínű selyemgombával (Amatita crocea) lehet, ám előbbinek általában pirosasabb a kalapbőre, amely a külső burok maradványaival pöttyözött, utóbbinak pedig fehéres a tönkje, gallérja pedig nincs.
Másik gyakori népi neve az úrgomba, úrigomba is, amely ízletes és minden korban kifejezetten kedvelt mivoltára utal. Mostanában mégsem esszük, ennek pedig igen prózai oka van: 2013 óta védett faj, eszmei értéke 5000 Ft. Mégis, a lelkes műkedvelő gombászok néha azzal szembesülnek, hogy a népszerű gombászcsoportok a facebookon hemzsegnek a császárgalóca-találatokról. Akkor hogy lehet ez, és miért nem szabad leszedni?
Nos, bár a császárgalóca egyes helyeken és egyes időszakokban tömegesen fordul elő Magyarországon, de az előfordulási helyei viszonylag ritkák. A szakkönyvek a császárgalócát általában mediterrán, melegkedvelő fajként jellemzik, hazánk tulajdonképpen a termőterületének északi határán fekszik. Elképzelhető, hogy a klímaváltozás hatására ez a határ egyre északabbra tolódik és így egyre többször találkozhatunk vele, és talán az is lehet, hogy egyszer lekerül a védett listáról, ám addig is fontos betartani a szabályozást és tilos gyűjteni a császárgomba termőtesteit. A császárgalóca helye a védett gombák listáján ráadásul PR szempontból is indokolt; azzal, hogy ez a gyönyörű megjelenésű, könnyen azonosítható és népszerű gomba a védett gombák listájára került, egyúttal annak „arcává” is vált, felhívva a figyelmet a gombavédelemre és más, esetleg nem fogyasztható védett gombákra is.
Mit kell tenned, ha mégis megkóstolnád a császárok csemegéjét? Irány Erdély, ott ugyanis nagy tömegben terem, és nem is védett! Ha pedig itthon találod, örülj neki, fotózd le és oszd meg más gombászokkal a találatodat, ez legalább akkora öröm, mint ehető és gyűjthető gombát találni. Hasonló ízélményre számíthatsz az itthon is gyűjthető, árusítható, 20 perces hőkezelést követően fogyasztható piruló galócától is, ebből is érdemes a fiatal példányokat gyűjtened.
