1950-ben Dániában, egy tőzegmocsárban találtak rá a Tollundi Ember konzerválódott múmiájára. A vizsgálatok kiderítették, hogy Ie. 400 körül akasztották fel, majd a mocsárba helyezték a tetemét. Miért is olyan fontos most nekem ez a férfi? Mert a gyomortartalmát kielemezték, számos különleges, nehezen gyűjthető magvat tartalmazott, valószínűsíthető, hogy egy rítusnak esett áldozatul. Talán a jobb termés reményében áldozták fel, talán más miatt.  2003-ban Hans Helbæk (Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Talk%3ATollund_Man) egy kiegészítő vizsgálatot végzett a gyomortartalomban, és lám, mit mutatott ki? Többek között libatop magot. Már az őskorban is élelmiszer alapanyag volt, a Tollundi Férfi maradványain túl számos kőkori településen is megtalálták Európa szerte. Észak Indiában és Dél Afrikában a mai napig termesztett hasznon növény.

Mi is az a libatop, ki is az a libatop? Gyomnövény, ami mindenütt megjelenik. Tényleg mindenütt, nekem még a sóderben is kinőtt.  A fehér libatop (Chenopodium album) több vasat és fehérjét tartalmaz, mint a spenót vagy a káposzta. Fiatal, zsenge leveleit, később pedig a hajtáscsúcsait érdemes fogyasztani. Megkóstoltam, tényleg keserű az idősebb levél, nem finom. Kálcium tartalma is jelentős. Nevét a libalábra emlékeztető alakjáról kapta.

Kivel áll rokonságban?  Többek között a spenóttal is, de amikor a kis rokon elterjed, a libatop kiszorult a konyhából. Az egész növény fogyasztható, de leginkább a spenót, sóska ételek elkészítéséhez hasonlóan érdemes elkészíteni, kissé hosszabb főzési idővel számolva.

A libatopok számos faja hasonló megjelenésű, de nagyon nem foghatunk mellé, hiszen mind fogyasztható. A gyökere vastag karógyökér, egynyári, levelei a rombusztól a gömbölydedig mindenfélék lehetnek. Tipikusan az a növény, amire ha rámutatok, hogy ő a fehér libatop, akkor mindenki felkiált, ja, hát én ismerem, nálunk is van! Az allergiásoknak nem túl jó hír, hogy a virágzása elkezdődött.