Tél végén a gombát kereső, szerető emberek nagyon ki vannak már éhezve a friss színekre, ízekre az erdőből. Aki nem tud tavaszig várni, annak februárban már megmutatja magát a piros színben pompázó osztrák csészegomba.

Van, aki nem tartja annyira értékesnek, mivel nem a kalapos gombák társaságába tartozik, hanem az úgynevezett tömlősgombákhoz, nyitott, csészeszerű termőtesttel. Ennek a termőtestnek a legjellegzetesebb formáját az osztrák csészegomba mutatja meg. (Egyébként a szarvasgomba is ebbe a termőtest típusba tartozik, neki egyedi, föld alatti termőteste van, az ősi csészeforma ráncolódott, többszörösen begyűrődött, hogy védje a termőrétegét)

A legelső ehető gombák között van, ami felbukkan tél végén a korai fajok közül. Könnyű megtalálni, észrevenni, csak a korhadt faanyagot kell a szemünkkel a talajon követni, előbb utóbb feltűnik élénkpiros színével. Az elmúlt évekig a szakirodalom piros csészegombának hívta, de a vizsgálatok kimutatták, hogy nagy valószínűséggel osztrák fajta amit találunk, a piros jóval ritkább - a két fajt kizárólag spóravizsgálattal lehet elkülöníteni.

Semmi bajunk nem lehet belőle, ha nem tudjuk megmondani piros vagy osztrák került a kosarunkba mivel mindketten ehetők, más gombával nem összetéveszthetők.

Szaprotróf, azaz lebontja a korhadékot, de mindenképpen barátságos faj, mivel nem élő szervezetek anyagait használja fel, hanem megvárja, amíg a faanyag korhadékká válik.

Étkezési értékével nem szeretnék senkit elkeseríteni, gyakorlatilag alig van. Semmi jellegzetes nincs az ízében, de szépen meg lehet vele színezni bármilyen salátát, levest sokáig mondjuk ne főzzük, mert a színét hamar el tudja veszíteni. Ha egy quiche-t készítesz, aminek a tetején szépen elhelyezed a piros kis csészéket, sütés után is piros marad– bátran ajánlom Valentin napra, esti meglepetésnek…

Ne felejtsed el minden esetben szakellenőrrel bevizsgáltatni a szedett gombát, mielőtt elfogyasztod!

Ne maradj le a friss posztokról, kövesd a facebook oldalunkat!