Erdőkben, mezőkön, réteken sorra találkozhatunk olyan növényekkel, melyek eddig elkerülték figyelmünket, pedig már nagyon régóta türelmesen várnak, hogy a segítségünkre lehessenek. Ezen növények egyike a galaj. Megtalálható az árnyas erdők tisztásainak szélén, az erdei utak mentén, sűrű bokrok mellett, réteken és minden félárnyas tisztáson.

Ez a csodálatos növény Szűz Mária szent növénye. Feltűnik Jézus bölcsőjében, a tömjén az arany és a mirha előtt. Egy sziléziai legenda szerint Mária galajjal bélelte ki a bölcsőt és saját fekhelyét is, mert így a szent család szamara nem ette meg fekhelyének bélését hiszen az állatok közül csak a szamár nem szereti a galajt. A hagyomány szerint a szülést is a galaj könnyítette meg görcsoldó hatása révén, ezért a szülő nők ágya mellett gyakran megtalálható volt és segített a gyermek világrajövetelében, sőt a párnába és a derékaljba is tettek belőle, hogy az anyát és a kisdedet a rontástól megvédje.

A galajnak három fajtáját ismerjük – a közönséges vagy fehér virágú, a tejoltó és a ragadós - mindhárom egyenlő mértékben gyógyhatású. Távoli rokona az etióp eredetű arab kávé. A ragadós galaj nevét onnan kapta, hogy a szárán és a levelek alján szőrökkel kapaszkodik.

A hosszát látva szüksége is van rá,mivel virágzáskor eléri a 60-120 cm hosszat. A magasságot tekintve nem,mert inkább kúszva kapaszkodik, de nem élősködik. Régen a tejoltó fajtáját használták leggyakrabban, mivel ezt tartották az igazi galajnak. A virágját sajtok oltásánál használták, ahogy a neve is mutatja, de a chester sajt színét is a galaj sárga virágjától kapja! A levelek mindhárom fajtájánál lándzsa alakúak a száron hatosával-nyolcasával örvös állásúan, gallér alakúan helyezkednek el. A ragadós galaj sok bonyodalmat tud okozni június közepétől egészen késő őszig. Ha egyszer már találkoztunk vele biztos, hogy nem felejtjük el… ha beleakadunk, a lábunk köré tekeredik, mint a hínár, és apró petymegtermése lesz az, amivel tele lesz a cipőfűzőnk és a nadrágszárunk. A benedvesített szivaccsal viszonylag könnyen eltávolítható, de igyekezzünk, hogy a magokat a talajba juttassuk vissza.

A galaj gyógyhatása nagyon sokrétű, de a frissen szedett növény hatóereje a legnagyobb, ezért érdemes azonnal felhasználni. Hasznos forrázatként vagy dunsztkötésben és borogatás formájában is.

Alkalmas a vese, epe és májtisztításra, de a vesehomok, kisebb vesekövek elhajtásában is nagy segítségünkre van. Étkezés előtt egy-egy csésze teával kortyonként éhgyomorra fogyasszunk belőle. A galaj a nyirokmirigyek karbantartója, a pajzsmirigy behangoló szere. Használható daganatos megbetegedések megelőzésére, de a torok-, gége-, nyelvrák leküzdésében is, ha teaként gargalizálva fogyasztjuk.

Az idegekre csodás hatással tud lenni hosszútávon alkalmazva. Elalvás előtt ajánlott egy csészével fogyasztani, de házisárkányoknak, arrogáns szomszédoknak is kifejezetten ajánlott hiszen a népi gyógyászat ajánlja hisztéria valamint epilepszia enyhítésére is.

Javasolt a lumbágó kezelésére is. Bőrünk igaz barátja, hiszen a friss hajtások levével a pattanások ecseteléssel leszáríthatók, a sebek gyógyulási ideje gyorsítható.

Kiváló salátákba,akár csak egy vajas pirítóshoz is, zamatos fűszervajként elkészítve.

csivasra

1950-ben Dániában, egy tőzegmocsárban találtak rá a Tollundi Ember konzerválódott múmiájára. A vizsgálatok kiderítették, hogy Ie. 400 körül akasztották fel, majd a mocsárba helyezték a tetemét. Miért is olyan fontos most nekem ez a férfi? Mert a gyomortartalmát kielemezték, számos különleges, nehezen gyűjthető magvat tartalmazott, valószínűsíthető, hogy egy rítusnak esett áldozatul. Talán a jobb termés reményében áldozták fel, talán más miatt.  2003-ban Hans Helbæk (Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Talk%3ATollund_Man) egy kiegészítő vizsgálatot végzett a gyomortartalomban, és lám, mit mutatott ki? Többek között libatop magot. Már az őskorban is élelmiszer alapanyag volt, a Tollundi Férfi maradványain túl számos kőkori településen is megtalálták Európa szerte. Észak Indiában és Dél Afrikában a mai napig termesztett hasznon növény.

Mi is az a libatop, ki is az a libatop? Gyomnövény, ami mindenütt megjelenik. Tényleg mindenütt, nekem még a sóderben is kinőtt.  A fehér libatop (Chenopodium album) több vasat és fehérjét tartalmaz, mint a spenót vagy a káposzta. Fiatal, zsenge leveleit, később pedig a hajtáscsúcsait érdemes fogyasztani. Megkóstoltam, tényleg keserű az idősebb levél, nem finom. Kálcium tartalma is jelentős. Nevét a libalábra emlékeztető alakjáról kapta.

Kivel áll rokonságban?  Többek között a spenóttal is, de amikor a kis rokon elterjed, a libatop kiszorult a konyhából. Az egész növény fogyasztható, de leginkább a spenót, sóska ételek elkészítéséhez hasonlóan érdemes elkészíteni, kissé hosszabb főzési idővel számolva.

A libatopok számos faja hasonló megjelenésű, de nagyon nem foghatunk mellé, hiszen mind fogyasztható. A gyökere vastag karógyökér, egynyári, levelei a rombusztól a gömbölydedig mindenfélék lehetnek. Tipikusan az a növény, amire ha rámutatok, hogy ő a fehér libatop, akkor mindenki felkiált, ja, hát én ismerem, nálunk is van! Az allergiásoknak nem túl jó hír, hogy a virágzása elkezdődött.

Sok országban a bodza (Sambucus nigra) közeli kapcsolatban áll a mágiával, a boszorkánysággal. A dánoknak van egy története Hylde Moer-ről, a természet istennőjéről, aki a fában élt. A gonosz szellemek ellen védett a mese szerint, ezért sok helyre sövényként ültették, hogy védje a ház lakóit.Ezzel szemben a kereszténységben az terjedt el, hogy a keresztfa bodzából készült, az ördög, a gonosz lelkek fája, ezért a bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám.
Az írek boszorkányai bodzaágon lovagolnak, Harry Potter varázspálcája is bodzából készült, mert az a legerősebb fa, a gonoszt csak vele lehet legyőzni. René Strassmann svájci növényezoterikus szerint a bodza feladata, hogy a földfelszín felett élőket a földalatti lények ártó hatásától megvédje.
Elterjedt nézetté vált, hogy Júdás bodzafára kötötte fel magát, ennek köszönhetően a kis barna, fül alakú porcos gombát, ami szeret a bodza ágain élni, júdásfül gombának nevezték el. 
Az európai mesék szólnak a bodzafa védelmében és a bodzafától tartva is. Nem szeretnék igazságot tenni, mindenesetre nagyon szeretem az illatát májusban.
Nem csak a hiedelemben él a gyógyító, védő erő, a bodza virágból valóban jó izzasztó, vizelethajtó, emésztést segítő, gyulladáscsökkentő és köptető szer készíthető.
A XIX. század asszonyai kozmetikumként is alkalmazták, a kiáztatott bodzavirágot krémekhez adták, arctisztításhoz használták.

Könnyű felismerni a növényt, Európában és Ázsiában őshonos, néhány méter magasra nő meg. Májusban messziről érezni a virágnak az illatát, ami apró, fehér kis virágokból áll, virágzata bogernyő. A gyalogbodza az egyetlen növény, ami külsőre hasonlít rá, de ha megdörzsöljük, kellemetlen illatot áraszt, ellentétben a fekete bodzával. Vigyázat, még mérgez is!

Számos felhasználása van a gyógyításon kívül, sűrű palacsintatésztába mártva, rántott bodzavirágnak, bodzaszörpnek, limonádénak, ízesített cukornak készítjük el leggyakrabban.Száraz, napos időben szedjük, mert a virágpor akkor a legintenzívebb.

Hol ne szedjed?

- kutyasétáltató közelében nem érdemes
- autóút mellett sem találsz tiszta virágot
- szemétlerakó közelében nem higiénikus
- erdőben közvetlenül az ösvény szélénél is szoktak kisebb dolgokat végezni a kirándulók

 Hol szedjed?

- erdőben, kicsit beljebb az ösvénytől
- mezőn
- zárt kertben

A tavaszi, újjáéledő erdő egyik első finomsága a turbolya, amit valószínűleg épp az akadályoz meg attól, hogy az új medvehagymává váljon, hogy szinte mindenhol elterjedt. Így a kereskedőknek sem éri meg, hogy hype-ot generáljanak körülötte, mint az egyes területeken szintén gyomnövényként növő medvehagyma körül. Magyarországon leginkább a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) elterjedt, térdig érő, bokorszerűen növő telepeivel már március első felében találkozhatunk erdőkben, árokparton, város körüli akácosokban és kertekben is. Levelei a zsenge petrezselyemére emlékeztetnek, és ujjunk közt összedörzsölve finom, ánizsos (negró, ouzo) illatot árasztanak. Ez az illat a legfontosabb határozóbélyege is a növénynek, ugyanis összekeverhető a mérgező bürökkel, ami viszont sosem illatos, szaga az egér vizeletére emlékeztet, valamint akár két méter magasra is növő, a turbolyánál jóval robosztusabb növény. 

Két lány vagyunk, Kriszta és Edina. Szeretjük az erdőt, a természetet, szeretünk főzni és enni. Gyűjtögetünk és saját kertünkben termesztünk is ezt-azt. Most pedig szeretnénk megmutatni ezt másoknak is. A blogon lesz szó gombákról, vadnövényekről és ezek felhasználásáról, de elsősorban az ismeretterjesztés a célunk, nem leszünk receptblog. Ha kedvet kapsz ahhoz, hogy kimenj az erdőbe, esetleg egy kirándulás során rálelsz ehető (és finom) dolgokra, már elértük a célunkat.