Sokak által ismert és kedvelt, vagy épp ismert és utált gomba a géva - nem véletlen, ami öröm a gombásznak, bosszúság a kertésznek. A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) ugyanis egy barnakorhasztó taplóféle, ami előszeretettel támad meg beteg, sérült, gyengülő puhafákat, majd pár év alatt végez is velük. Tavasztól őszig találkozhatunk vele, de rendszerint májusban, néha pedig ősszel is van egy csúcsszezonja, amikor tömegesen találkozhatunk vele: ártéri ligeterdőkben a leggyakoribb, de kertekben, lakott területeket is megjelenik. Fűzfán, nyárfán, akácok, de a gyümölcsfáinkat sem kíméli. (Még) élő és elhalt fán is megtalálhatjuk. Néha nem adja könnyen magát, előfordulhat, hogy úszni vagy mászni kell érte, sőt, azon kevés gombák egyike, amiket egy kenutúrán a hajóból is szedhetünk.
Megjelenése igen jellegzetes, eleinte a purhabra hasonlít, sárga, puha, lédús, később nyelvszerű nyúlványokat növeszt, még később legyező alakban kiterül. Sokszor több termőtestet találunk egymás alatt-fölött zsindelyszerűen, melyek össze is nőhetnek. Azonosítása igen egyszerű, aki már látott gévát, máskor is megismeri. Hunyorogva félhomályban és gévaszűzen esetleg a domború likacsosgombával (Hapalopilus rutilans) téveszthető össze, mely viszont az egyetlen hazánkban fellelhető mérgező taplóféle. A domború likacsosgomba hasonlóan puha tapintású, mint a géva, azonban barnás, matt színű, kisebb, a gévával ellentétben nem alkot telepeket.
Szóval bármivel összekeverni tényleg nagyon nehéz - amiért mégis minden alkalommal fel kell vele keresnünk a gombaszakellenőrt, az nem is a faj meghatározása, hanem az ehetőség kérdése. A géva ugyanis csak fiatalon ehető, később fás, száraz, taplószerű lesz, ráadásul előfordulhat, hogy a kukacok is megtalálják. Legjobb akkor, amikor még csak a nyelvszerű nyúlványait növesztette, de a legyezővé kiterült példányok is fogyaszthatók még egy ideig. Ha ujjunkkal megnyomva nedvesség távozik, az egy jó jel, irány a gombaszakellenőr!
És hogy mit kezdjünk vele a konyhában? Állaga és felhasználása igen hasonlít a csirkemelléhez, mások inkább sajthoz, parmezánhoz hasonlítják. Nem gombaízű, így olyanok is kedvelhetik, akik amúgy nem esznek gombát. Fontos viszont, hogy mivel ez egy taplóféle, megterhelheti a gyomrot, ezért a rostok fellazítása érdekében minimum 20 perc hőkezelés szükséges az elkészítése során. Ha rántanánk, előtte lobogó vízben blansírozzuk! Készülhet belőle pörkölt, tejszínes ragu, sőt savanyúság is. Íze savanykás, ezt a benne lévő csersav okozza. Csökkenthetjük a csersav tartalmát áztatással, sokan a fokhagymás tejre esküsznek. Mosni csak akkor szükséges, ha piszkos, hámozni nem kell, viszont, mint minden gyors növekedésű taplóféle, hajlamos magába növeszteni ágakat, gallyakat, leveleket, a feldolgozás során ezt távolítsuk el. Sokszor a vágás felőli, fához közelebbi rész már szikkadtabb, fásabb, ezt se együk meg.
Mi most egy kevésbé ismert receptet hoztunk nektek, a gévagomba-krémét, ami arra is alkalmas, hogy a feldolgozás során lepotyogó kisebb darabokkal kezdjünk valamit.
Hozzávalók:
- 20 dkg natúr sajtkrém- 5 dkg vaj
- só