Ez a sokszínű élőlény szeret gyilkolni, ám szerencsére csak a fonalférgekre veszélyes.  Kedves, gyapjas kinézetű, képes az alakváltozásra, de ami a legkülönlegesebb benne, hogy a korhadékbontás mellett húsevő ragadozó. 

De hogyan is vadászik? Lassan és biztosan a föld alatt, ezért nem is látványosan: a gombafonalak végei (a hifa végek) tüskés labdácskákat hoznak létre, majd elkezdik kilőni ezeket a labdacsokat a néhány milliméteres férgekre. Ha eltalálja, a féreg külső rétege megsérül, a gomba ráfonja a fonalait, majd néhány nap alatt el is fogyasztja.

Komoly dilemma, hogy vegetáriánusok fogyasztják ezek után ezt a különleges gombát, vagy sem? Ha nem fogyasztják, akkor komoly gasztronómiai élményt hagynak ki, mivel az egyik legízletesebb és leg sokszínűbben elkészíthető gomba. 

Tavasztól-őszig esők után nagyon sok helyen megtalálható, nem nagyon válogat a talajban, a szeméttelepen is elél, az erdő szélén, utak mentén is fellelhető. Ha piacon szerzed be, akkor kérdezz rá honnan van, az erdőben szedett példányok nem értékesíthetőek, csak a termesztésből származóak! Fontos, hogy a lehető leghamarabb el kell készíteni a fiatal, zárt termőtesteket, mivel hűtés mellett is képesek fél nap alatt is tönkre menni. Legjobb, ha szedés után pár órán belül elfogyasztod, ha már kicsit nem fehér a lemez alja, dobhatod ki, mert az idősebb tintagombák autolizálnak (feloldják saját magukat) és egész egyszerűen tintaszerűen elcsepegnek.

Salátának, megtöltve, kirántva, pörköltnek, levesbe, szárítva gombapornak, gyakorlatilag bárminek felhasználható!

Régen azt tartották róla, hogy alkohollal fogyasztva az emberre is veszélyt jelent, de ez tévedés, hiszen nincsen meg benne a koprin nevű hatóanyag, ami a szervezetünkben az alkohol lebontását gátolja és emiatt komoly rosszullétet okozhat. Ma már egyre népszerűbb a termesztése, nem csak szapora, finom, hanem gyógyhatású is. A vércukorszint csökkentő hatása igen jelentős, rendszeres fogyasztása eredményesen tudja javítani a diabéteszes betegek állapotát.