Erdőjáró

Szedjünk turbolyát!

2017. május 16. - mihalyedina

A tavaszi, újjáéledő erdő egyik első finomsága a turbolya, amit valószínűleg épp az akadályoz meg attól, hogy az új medvehagymává váljon, hogy szinte mindenhol elterjedt. Így a kereskedőknek sem éri meg, hogy hype-ot generáljanak körülötte, mint az egyes területeken szintén gyomnövényként növő medvehagyma körül. Magyarországon leginkább a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) elterjedt, térdig érő, bokorszerűen növő telepeivel már március első felében találkozhatunk erdőkben, árokparton, város körüli akácosokban és kertekben is. Levelei a zsenge petrezselyemére emlékeztetnek, és ujjunk közt összedörzsölve finom, ánizsos (negró, ouzo) illatot árasztanak. Ez az illat a legfontosabb határozóbélyege is a növénynek, ugyanis összekeverhető a mérgező bürökkel, ami viszont sosem illatos, szaga az egér vizeletére emlékeztet, valamint akár két méter magasra is növő, a turbolyánál jóval robosztusabb növény. 

news_7669_zamatos_turbolya.jpg

Levelei egészen az első fehér virágok megjelenéséig, május végéig, június elejéig szedhetők. Gyűjtése igazi sikerélmény, nagy eséllyel akkor is találkozhatunk vele az erdőben, amikor a tavaszi gombák - kucsmagomba, májusi pereszke - már, még vagy épp cserben hagynak. Széles körűen felhasználható, íze jól passzol az előbb említett gombákhoz, zöldségételekhez, különösen a zsenge tavaszi sárgarépához, vadételekhez, húsleveshez is. Franciaországban, ahol igazán nagy kultusza van, sok helyütt termesztik is, a tradicionális fűszercsokor, a bouquet garni elengedhetetlen része. 

Turbolyás sárgarépa krémleves

Hozzávalók (4 személyre)

  • 5 dkg vaj
  • 5 dkg liszt
  • 25 dkg felaprított sárgarépa
  • 1 l. alaplé (legjobb a csirkehúsleves)
  • só, bors
  • fél csésze aprított turbolya
  • 1 dl tejszín (vagy joghurt)

Az olvasztott vajban lassú tűzön pároljuk meg a kockázott sárgarépát. Szórjuk meg a liszttel, keverjük át, majd öntsük fel az alaplével és adjuk hozzá a sót, borsot ízlés szerint. Forraljuk fel, fedjük le fedővel és főzzük lassú tűzön fél órán át. Hagyjuk kihűlni és turmixoljuk péppé (bátrabbak melegen is turmixolhatják). Ismét forraljuk fel, keverjük bele a turbolyát és a tejszínt. Ekkor már ne főzzük!

Nyugodtan próbálkozhatunk a kertbe telepítésével is (de előtte nézzünk jól körül, mert könnyen lehet, hogy már helyet talált magának egy eldugott sarokban), bár én előnyben részesítem a vadon termettet, tapasztalatom szerint ugyanis a kertben növő turbolyát igen hamar megtalálják a levéltetvek is, ezért felhasználás előtt érdemes mindig megnézni a levelek fonákját. Gyűjtése során azokat az alapelveket érdemes követnünk, mint bármilyen más vadon termett növény vagy gomba esetében: ne szedjük autóút mellett, szemetes, szennyezett részeken, vagy olyan helyen, ahol sokan sétáltatnak kutyát. Tartsunk mértéket, ne taroljuk le az erdőt: bár ez a turbolya esetében igen nehéz lenne, hiszen tényleg hatalmas telepekkel találkozhatunk. Ízét szárítás után is megőrzi, ezért csokorba kötve, szellős helyen fellógatva, majd zárható üvegbe, tasakba morzsolva szezonon kívül is élvezhetjük az ízét.

A bejegyzés trackback címe:

https://erdojaro.blog.hu/api/trackback/id/tr7412508629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.