Erdőjáró

Még a halottat is feltámasztja

2017. november 13. - Erdőjáró Kriszta

A napokban vérre menő vitát folytattam egy kedves bácsival, aki azt állította, hogy a csirkegombánál nincs finomabb a világon. Én próbáltam meggyőzni, hogy a csirkegomba nem is létezik! Aztán nagy nehezen rájöttünk – barátunk a gugli –, hogy mindketten a sárga rókagombáról (Cantharellus cibarius) beszélünk. Igaza volt mindenben, hiszen az egyik legfinomabb gombáról beszélt, amely fellelhető az erdőben és amit vidéken csirkegombának, nyúlicának, sárgagombának és csibegombának is hívnak.

Évszázadok óta Európa egyik legnépszerűbb gombája, ezt több tény is megerősíti:

  • egy XVIII. századi író szavai: „ha egy halott szájába tennénk, újra életre kelne tőle
  • a francia arisztokraták is előszeretettel fogyasztották,
  • lehet kapni rókagombás pizzát (házhoz szállítással is)!

Sűrű, sötét bükkerdőben, tölgyesekben, nyirkos hegyoldalakban érdemes keresni júniustól-szeptemberig. Ha az időjárás csapadékos (idén kevésbé, így a piacon meg is látszik az árán), akkor csoportosan nő, de a csapadékszegény időszakot nem bírja.  Próbálták pincékben is termeszteni, de nem sok sikerrel, mert un. mikorrhizás kapcsolatban él a környezetével (mikorrhiza: a gombafonalak bizonyos fák, cserjék vagy fűfélék gyökereire szövődnek rá, csak így képesek szaporodni). 

A termőteste, formája nagyon jellegzetes, egyetlen egy darabból áll, nincsenek lemezei, a termőrétegük legtöbbjüknél egymásba futó ráncok-erek.

img_7486.JPG

A kevésbé gyakorlott gombász könnyen összekeverheti a mérgező világító tölcsérgombával, az ehető rozsdasárga pókhálósgombával, vagy az egyébként igen finom gerebengombával. Nagy családdal büszkélkedhet, az ehető fajok közül rokona az ametisztszínű, a halványsárga, a bársonyos, a tölcséres és a szagos rókagomba is.

Színe aranysárga, íze egy kicsit a barack aromájára hasonlít. Sokoldalúan felhasználható, tojással, tejszínnel rendkívül jól harmonizál. Tojásrántottába, húsételekhez, tejszínes szószokhoz, levesekbe melegen ajánlott.

Barackos rókagomba ragu roston sült csirkemellel

Hozzávalók:

4 szelet csirkemell,
20 dkg rókagomba,
2 db őszibarack,
1-2 dl olaj,
5 dkg vaj,
1 ek. liszt,
2 dl tejszín,
őrölt szerecsendió,
só, bors

A csirkemellet 1 napra sóval, borssal, olajjal bepácoljuk.
A vajon a szeletelt gombát 3-4 percig pároljuk, borsozzuk, és fedő alatt még 10 percig pároljuk. Rá szórjuk a lisztet, tejszínt, jól elkeverjük, felforraljuk, majd beletesszük a hámozott, darabolt barack és a szerecsendió.
A hús szeleteket kisütjük és már tálalhatjuk is a raguval.

Hársból bort, mert villámgyors

Szezon van! Ha növényeket keresgéljük szinte mindig, de júniusban különösen.

Lehet válogatni a témák között, de a hárs virágzása mellett nem lehet elmenni. Főképpen, mert olyan illata van, ami még a poros városokban is átüt a szmogon. Egyébként nem könnyű észrevenni, mert a virága nem feltűnő és az erdőkben, fasorokban beleolvad a környezetébe, kivéve talán egy-egy réten, parkban ahol önmagában állva különlegesen szép formájúra tud növekedni.  Hársfákat mindenki ismeri, de az talán kevésbé köztudott, hogy a Kárpát-medencében három faja honos, az ezüsthárs, a kislevelű és a nagylevelű hárs. Az ezüsthárssal sokat találkozhatunk, mert a városok egyik kedvelt díszfája. Állítólag ez az első fa, amit nem hasznáért, hanem díszfaként és illatos virágaiért ültettek. Viszont az ezüsthárs virága alkalmatlan teának, a legjobb a kislevelű hársé.

A hársfák júniusban kezdik virágzásukat, először a nagylevelű, majd a kislevelű hárs borul virágba, a szedést pedig érdemes a teljes virágzás előtti időszakra időzíteni. A túlnyílt virágok száradás közben könnyen széthullhatnak. A leszedett virágokat kiterítve, árnyékos helyen kell megszárítani, majd vászon- vagy papír zacskóban tárolni a felhasználásig.

img_9195.JPG

Hogy mire jó? Ez most a júniusi kánikulában kevéssé tűnik relevánsnak, de a teája egy egyik legjobb izzasztó. Jobb, mint az aszpirin.  Tea készítéséhez 2 teáskanálnyi szárított hársfavirágot forrázzunk le 2 deciliter forró vízzel. Hagyjuk körülbelül 10 percig hűlni, majd szűrjük le. Izzasztás céljából forrón igyuk, ágyban fekve, betakarózva. Görcsoldásra, emésztésjavításra étkezés után igyunk egy csészével.

Tudományosabban megfogalmazva, a benne lévő flavonoidok antibakteriális hatásúak, a virág kiválóan alkalmas a meghűléses betegségek kezelésére: köhögéscsillapítóként, izzasztóként, görcsoldóként, köptetőként, nyákoldóként funkcionál, és enyhíti a hörghurutos panaszokat. A népi gyógyászatban vértisztító és idegerősítő hatása miatt alkalmazták, de a vizelethajó és a gyomorerősítő teáknak is egyik fontos összetevője volt. 

Van tehát a tea, de persze találkozhatunk hárs mézzel is. A hársfa ugyanis kiváló méhlegelőnek számít. A hársfaméz sötétebb az akácnál. Többek közt farneol van benne, ami az illatát is befolyásolja. Idegnyugtató és antiszeptikus. Idegesség, nyugtalanság, álmatlanság leküzdésére javasolt. Jó bronchitis és köhögés ellen. Lázas betegnek hársfateát hársfamézzel adnak. A hársvirág nektárja kolint is tartalmaz, ami zsírlerakódást, érelmeszesedést gátló hatása miatt hasznos.  

A méz és a tea mellett felhasználják még gyógyhatású fürdővizekhez, vagy bőrápoló szerként. Ha véletlenül fáját kivágják, akkor faszenének pora is értékes sebgyógyító, és púderként használva bizonyos bőrbetegségek tüneteit is enyhíti.  Persze nem csak véletlenül szokták ezeket a fákat kivágni: azt tudni kell róluk, hogy fájuk nagyon kemény. Ezért drága bútorok, fafaragások alapanyagai.

Tehát egy igazi multifunkcionális növényről beszélünk és még csak most értünk egy igazi különlegességhez, a Hársborhoz.

Priksz Gábor

Hársbor

A hársfa virágjából házilag bort is készíthetünk, amelynek megvan az a jó tulajdonsága, hogy a kierjedés után már 1 héttel fogyasztható. Készítéséhez megfelel mind a friss, mind a szárított virágzat.

Módszerünk a következő: 0. 5 kg cukrot oldunk 4 l vízben, fölforraljuk, hozzáadunk 1 szeletekre vágott citromot héjával együtt, de magvak nélkül (a valódi citrom helyett 50 g citromsavat is használhatunk). A kapott oldatban felfőzzük 2 tele maréknyi friss hársfavirágot vagy 3 maréknyi szárított hársfavirágot. A kihűlt keveréket átszűrjük az erjesztő edénybe, beoltjuk fajélesztővel, majd 1 heti állás után a keveréket leszűrjük. Ha a bor még erjedne, a teljes kierjedésig hagyjuk az erjesztő edényben, és csak ezután töltsük üvegekbe.

„Sárkány ellen sárkányfű” avagy mire jó a Galaj?

Erdőkben, mezőkön, réteken sorra találkozhatunk olyan növényekkel, melyek eddig elkerülték figyelmünket, pedig már nagyon régóta türelmesen várnak, hogy a segítségünkre lehessenek. Ezen növények egyike a galaj. Megtalálható az árnyas erdők tisztásainak szélén, az erdei utak mentén, sűrű bokrok mellett, réteken és minden félárnyas tisztáson.

Ez a csodálatos növény Szűz Mária szent növénye. Feltűnik Jézus bölcsőjében, a tömjén az arany és a mirha előtt. Egy sziléziai legenda szerint Mária galajjal bélelte ki a bölcsőt és saját fekhelyét is, mert így a szent család szamara nem ette meg fekhelyének bélését hiszen az állatok közül csak a szamár nem szereti a galajt. A hagyomány szerint a szülést is a galaj könnyítette meg görcsoldó hatása révén, ezért a szülő nők ágya mellett gyakran megtalálható volt és segített a gyermek világrajövetelében, sőt a párnába és a derékaljba is tettek belőle, hogy az anyát és a kisdedet a rontástól megvédje.

A galajnak három fajtáját ismerjük – a közönséges vagy fehér virágú, a tejoltó és a ragadós - mindhárom egyenlő mértékben gyógyhatású. Távoli rokona az etióp eredetű arab kávé. A ragadós galaj nevét onnan kapta, hogy a szárán és a levelek alján szőrökkel kapaszkodik.

A hosszát látva szüksége is van rá,mivel virágzáskor eléri a 60-120 cm hosszat. A magasságot tekintve nem,mert inkább kúszva kapaszkodik, de nem élősködik. Régen a tejoltó fajtáját használták leggyakrabban, mivel ezt tartották az igazi galajnak. A virágját sajtok oltásánál használták, ahogy a neve is mutatja, de a chester sajt színét is a galaj sárga virágjától kapja! A levelek mindhárom fajtájánál lándzsa alakúak a száron hatosával-nyolcasával örvös állásúan, gallér alakúan helyezkednek el. A ragadós galaj sok bonyodalmat tud okozni június közepétől egészen késő őszig. Ha egyszer már találkoztunk vele biztos, hogy nem felejtjük el… ha beleakadunk, a lábunk köré tekeredik, mint a hínár, és apró petymegtermése lesz az, amivel tele lesz a cipőfűzőnk és a nadrágszárunk. A benedvesített szivaccsal viszonylag könnyen eltávolítható, de igyekezzünk, hogy a magokat a talajba juttassuk vissza.

 

20170525_185207.jpg

A galaj gyógyhatása nagyon sokrétű, de a frissen szedett növény hatóereje a legnagyobb, ezért érdemes azonnal felhasználni. Hasznos forrázatként vagy dunsztkötésben és borogatás formájában is.

Alkalmas a vese, epe és májtisztításra, de a vesehomok, kisebb vesekövek elhajtásában is nagy segítségünkre van. Étkezés előtt egy-egy csésze teával kortyonként éhgyomorra fogyasszunk belőle. A galaj a nyirokmirigyek karbantartója, a pajzsmirigy behangoló szere. Használható daganatos megbetegedések megelőzésére, de a torok-, gége-, nyelvrák leküzdésében is, ha teaként gargalizálva fogyasztjuk.

Az idegekre csodás hatással tud lenni hosszútávon alkalmazva. Elalvás előtt ajánlott egy csészével fogyasztani, de házisárkányoknak, arrogáns szomszédoknak is kifejezetten ajánlott hiszen a népi gyógyászat ajánlja hisztéria valamint epilepszia enyhítésére is.

Javasolt a lumbágó kezelésére is. Bőrünk igaz barátja, hiszen a friss hajtások levével a pattanások ecseteléssel leszáríthatók, a sebek gyógyulási ideje gyorsítható.

Kiváló salátákba,akár csak egy vajas pirítóshoz is, zamatos fűszervajként elkészítve.

csivasra

Galaj tea

1 púpozott teáskanál galajt 2,5dl vízzel leforrázunk öt percig letakarva állni hagyjuk, majd melegen kortyonként fogyasztjuk.   

Friss lé

szedés után mossuk meg, majd facsarjuk ki.

Forrázat

egy maréknyi összevágott növényt 2,5 dl vízzel leöntünk, majd állni hagyjuk, amíg langyosra hűl. Lemosás után hagyjuk megszáradni a bőrünkön.      

Dunsztkötés

a leforrázott teafüvet még melegen, laza szövésű kendőre helyezzük. Majd a beteg testrészt beborítjuk vele.  Sállal körbe tekerjük és akár egy éjszakát is állni hagyjuk rajta. 

FORRÁS:

Maria Treben Egészség Isten patikájából, Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 1990.

 

Zamatos fűszervaj

-10 dkg puha vaj

-2  ek. v. ízlés szerint. Friss, fehér vagy közönséges galaj levél

A galaj leveleket kicsit összetörjük, összemorzsoljuk és a puha vajjal eldolgozzuk. Formába tesszük és min. egy órára állni hagyjuk, hogy a galaj zamata átadhassa magát a vajnak.

Kis galaj hajtással díszítjük. 

Rusztikus fűszervaj

-  10 dkg vaj  

-  2 ek. frissen szedett ragadós galaj levél 

- egy csipetnyi só

A galaj leveleket a kis ragadós szőrök miatt apróra, pépesre vágjuk, törjük, mixeljük.   

A vajat lassú lángon vagy kis fokozaton megolvasztjuk. Eközben hozzáadjuk a sót. Miután megolvadt, levesszük a tűzről. Beletesszük a galajt és elkeverjük. Egy fedővel letakarva hagyjuk,amíg kihűl. Ha kihűlt betesszük a hűtőbe. Amikor megdermedt, egyenletesre keverjük a galaj ekkor elegyedik és  megszínezi, átadja a szép világoszöld színét.

Ezután tányérba/formába tesszük. Kis galaj hajtással díszítjük. Az állaga kissé darabos lesz, és hűtőből kivéve is puha, kenhető marad. Ízlés szerint kenhetjük bármilyen gabonafélére.          

Az utolsó vacsora

1950-ben Dániában, egy tőzegmocsárban találtak rá a Tollundi Ember konzerválódott múmiájára. A vizsgálatok kiderítették, hogy Ie. 400 körül akasztották fel, majd a mocsárba helyezték a tetemét. Miért is olyan fontos most nekem ez a férfi? Mert a gyomortartalmát kielemezték, számos különleges, nehezen gyűjthető magvat tartalmazott, valószínűsíthető, hogy egy rítusnak esett áldozatul. Talán a jobb termés reményében áldozták fel, talán más miatt.  2003-ban Hans Helbæk (Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Talk%3ATollund_Man) egy kiegészítő vizsgálatot végzett a gyomortartalomban, és lám, mit mutatott ki? Többek között libatop magot. Már az őskorban is élelmiszer alapanyag volt, a Tollundi Férfi maradványain túl számos kőkori településen is megtalálták Európa szerte. Észak Indiában és Dél Afrikában a mai napig termesztett hasznon növény.

Mi is az a libatop, ki is az a libatop? Gyomnövény, ami mindenütt megjelenik. Tényleg mindenütt, nekem még a sóderben is kinőtt.  A fehér libatop (Chenopodium album) több vasat és fehérjét tartalmaz, mint a spenót vagy a káposzta. Fiatal, zsenge leveleit, később pedig a hajtáscsúcsait érdemes fogyasztani. Megkóstoltam, tényleg keserű az idősebb levél, nem finom. Kálcium tartalma is jelentős. Nevét a libalábra emlékeztető alakjáról kapta.

img_9097.JPG

Kivel áll rokonságban?  Többek között a spenóttal is, de amikor a kis rokon elterjed, a libatop kiszorult a konyhából. Az egész növény fogyasztható, de leginkább a spenót, sóska ételek elkészítéséhez hasonlóan érdemes elkészíteni, kissé hosszabb főzési idővel számolva.

A libatopok számos faja hasonló megjelenésű, de nagyon nem foghatunk mellé, hiszen mind fogyasztható. A gyökere vastag karógyökér, egynyári, levelei a rombusztól a gömbölydedig mindenfélék lehetnek. Tipikusan az a növény, amire ha rámutatok, hogy ő a fehér libatop, akkor mindenki felkiált, ja, hát én ismerem, nálunk is van! Az allergiásoknak nem túl jó hír, hogy a virágzása elkezdődött.

 

 

Purhab a fán! - avagy mindent a géváról

Sokak által ismert és kedvelt, vagy épp ismert és utált gomba a géva - nem véletlen, ami öröm a gombásznak, bosszúság a kertésznek. A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) ugyanis egy barnakorhasztó taplóféle, ami előszeretettel támad meg beteg, sérült, gyengülő puhafákat, majd pár év alatt végez is velük. Tavasztól őszig találkozhatunk vele, de rendszerint májusban, néha pedig ősszel is van egy csúcsszezonja, amikor tömegesen találkozhatunk vele: ártéri ligeterdőkben a leggyakoribb, de kertekben, lakott területeket is megjelenik. Fűzfán, nyárfán, akácok, de a gyümölcsfáinkat sem kíméli. (Még) élő és elhalt fán is megtalálhatjuk. Néha nem adja könnyen magát, előfordulhat, hogy úszni vagy mászni kell érte, sőt, azon kevés gombák egyike, amiket egy kenutúrán a hajóból is szedhetünk.
img_8926.JPG
Megjelenése igen jellegzetes, eleinte a purhabra hasonlít, sárga, puha, lédús, később nyelvszerű nyúlványokat növeszt, még később legyező alakban kiterül. Sokszor több termőtestet találunk egymás alatt-fölött zsindelyszerűen, melyek össze is nőhetnek. Azonosítása igen egyszerű, aki már látott gévát, máskor is megismeri. Hunyorogva félhomályban és gévaszűzen esetleg a domború likacsosgombával (Hapalopilus rutilans) téveszthető össze, mely viszont az egyetlen hazánkban fellelhető mérgező taplóféle. A domború likacsosgomba hasonlóan puha tapintású, mint a géva, azonban barnás, matt színű, kisebb, a gévával ellentétben nem alkot telepeket.

Szóval bármivel összekeverni tényleg nagyon nehéz - amiért mégis minden alkalommal fel kell vele keresnünk a gombaszakellenőrt, az nem is a faj meghatározása, hanem az ehetőség kérdése. A géva ugyanis csak fiatalon ehető, később fás, száraz, taplószerű lesz, ráadásul előfordulhat, hogy a kukacok is megtalálják. Legjobb akkor, amikor még csak a nyelvszerű nyúlványait növesztette, de a legyezővé kiterült példányok is fogyaszthatók még egy ideig. Ha ujjunkkal megnyomva nedvesség távozik, az egy jó jel, irány a gombaszakellenőr!
img_8924.JPG
És hogy mit kezdjünk vele a konyhában? Állaga és felhasználása igen hasonlít a csirkemelléhez, mások inkább sajthoz, parmezánhoz hasonlítják. Nem gombaízű, így olyanok is kedvelhetik, akik amúgy nem esznek gombát. Fontos viszont, hogy mivel ez egy taplóféle, megterhelheti a gyomrot, ezért a rostok fellazítása érdekében minimum 20 perc hőkezelés szükséges az elkészítése során. Ha rántanánk, előtte lobogó vízben blansírozzuk! Készülhet belőle pörkölt, tejszínes ragu, sőt savanyúság is. Íze savanykás, ezt a benne lévő csersav okozza. Csökkenthetjük a csersav tartalmát áztatással, sokan a fokhagymás tejre esküsznek. Mosni csak akkor szükséges, ha piszkos, hámozni nem kell, viszont, mint minden gyors növekedésű taplóféle, hajlamos magába növeszteni ágakat, gallyakat, leveleket, a feldolgozás során ezt távolítsuk el. Sokszor a vágás felőli, fához közelebbi rész már szikkadtabb, fásabb, ezt se együk meg.
Mi most egy kevésbé ismert receptet hoztunk nektek, a gévagomba-krémét, ami arra is alkalmas, hogy a feldolgozás során lepotyogó kisebb darabokkal kezdjünk valamit.
Hozzávalók:

- 20 dkg natúr sajtkrém
- 25 dkg gévagomba
- 5 dkg vaj
- só
- bors
- szerecsendió

Az apróra vágott, megtisztított gévagombát vajon puhára párolom legalább 20 percen keresztül. Ha nem enged elég levet, egy pici vizet alá lehet önteni, de mindenképp vajra kell pirítani a végén.
A vajra pirított gombát konyhai robotgéppel pépesítem, hozzáadva a sajtkrémet, ízlés szerint sót, őrölt borst és a frissen őrölt szerecsendiót. Kész is :)

(Bihari Gabitól kaptam a receptet)

Bodza, akinek elég kétes a hírneve

Sok országban a bodza (Sambucus nigra) közeli kapcsolatban áll a mágiával, a boszorkánysággal. A dánoknak van egy története Hylde Moer-ről, a természet istennőjéről, aki a fában élt. A gonosz szellemek ellen védett a mese szerint, ezért sok helyre sövényként ültették, hogy védje a ház lakóit.Ezzel szemben a kereszténységben az terjedt el, hogy a keresztfa bodzából készült, az ördög, a gonosz lelkek fája, ezért a bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám.
Az írek boszorkányai bodzaágon lovagolnak, Harry Potter varázspálcája is bodzából készült, mert az a legerősebb fa, a gonoszt csak vele lehet legyőzni. René Strassmann svájci növényezoterikus szerint a bodza feladata, hogy a földfelszín felett élőket a földalatti lények ártó hatásától megvédje.
Elterjedt nézetté vált, hogy Júdás bodzafára kötötte fel magát, ennek köszönhetően a kis barna, fül alakú porcos gombát, ami szeret a bodza ágain élni, júdásfül gombának nevezték el. 
Az európai mesék szólnak a bodzafa védelmében és a bodzafától tartva is. Nem szeretnék igazságot tenni, mindenesetre nagyon szeretem az illatát májusban.
Nem csak a hiedelemben él a gyógyító, védő erő, a bodza virágból valóban jó izzasztó, vizelethajtó, emésztést segítő, gyulladáscsökkentő és köptető szer készíthető.
A XIX. század asszonyai kozmetikumként is alkalmazták, a kiáztatott bodzavirágot krémekhez adták, arctisztításhoz használták.img_9032.JPG

Könnyű felismerni a növényt, Európában és Ázsiában őshonos, néhány méter magasra nő meg. Májusban messziről érezni a virágnak az illatát, ami apró, fehér kis virágokból áll, virágzata bogernyő. A gyalogbodza az egyetlen növény, ami külsőre hasonlít rá, de ha megdörzsöljük, kellemetlen illatot áraszt, ellentétben a fekete bodzával. Vigyázat, még mérgez is!

Számos felhasználása van a gyógyításon kívül, sűrű palacsintatésztába mártva, rántott bodzavirágnak, bodzaszörpnek, limonádénak, ízesített cukornak készítjük el leggyakrabban.Száraz, napos időben szedjük, mert a virágpor akkor a legintenzívebb.

Hol ne szedjed?

- kutyasétáltató közelében nem érdemes
- autóút mellett sem találsz tiszta virágot
- szemétlerakó közelében nem higiénikus
- erdőben közvetlenül az ösvény szélénél is szoktak kisebb dolgokat végezni a kirándulók

 Hol szedjed?

- erdőben, kicsit beljebb az ösvénytől
- mezőn
- zárt kertben

Bodzavirág pezsgő

  • 4,5 l. víz
  • 70 dkg cukor
  • 1 citrom leve és reszelt héja
  • 2 evőkanál borecet
  • 12 bodzavirág ernyő

Forraljuk fel a vizet, tegyük bele a cukrot, majd jól keverjük fel.
Ahogy kihűlt a cukros lé, adjuk hozzá a citrom levét, a borecetet, a citromhéjat, a bodzavirágokat. Takarjuk le egy konyharuhával, majd hagyjuk állni 24 órát.
Szűrjük át a levet vékony textilen (muszlin a legjobb), töltsük kiforralt üvegekbe, majd sötét helyen hagyjuk állni két hétig. Én csatos üveget használok, mert képes és kiforrja magát, ha elfeledkezem róla. Jól hűtsük be, néhány napig áll el.

Szedjünk turbolyát!

A tavaszi, újjáéledő erdő egyik első finomsága a turbolya, amit valószínűleg épp az akadályoz meg attól, hogy az új medvehagymává váljon, hogy szinte mindenhol elterjedt. Így a kereskedőknek sem éri meg, hogy hype-ot generáljanak körülötte, mint az egyes területeken szintén gyomnövényként növő medvehagyma körül. Magyarországon leginkább a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) elterjedt, térdig érő, bokorszerűen növő telepeivel már március első felében találkozhatunk erdőkben, árokparton, város körüli akácosokban és kertekben is. Levelei a zsenge petrezselyemére emlékeztetnek, és ujjunk közt összedörzsölve finom, ánizsos (negró, ouzo) illatot árasztanak. Ez az illat a legfontosabb határozóbélyege is a növénynek, ugyanis összekeverhető a mérgező bürökkel, ami viszont sosem illatos, szaga az egér vizeletére emlékeztet, valamint akár két méter magasra is növő, a turbolyánál jóval robosztusabb növény. 

news_7669_zamatos_turbolya.jpg

Levelei egészen az első fehér virágok megjelenéséig, május végéig, június elejéig szedhetők. Gyűjtése igazi sikerélmény, nagy eséllyel akkor is találkozhatunk vele az erdőben, amikor a tavaszi gombák - kucsmagomba, májusi pereszke - már, még vagy épp cserben hagynak. Széles körűen felhasználható, íze jól passzol az előbb említett gombákhoz, zöldségételekhez, különösen a zsenge tavaszi sárgarépához, vadételekhez, húsleveshez is. Franciaországban, ahol igazán nagy kultusza van, sok helyütt termesztik is, a tradicionális fűszercsokor, a bouquet garni elengedhetetlen része. 

Turbolyás sárgarépa krémleves

Hozzávalók (4 személyre)

  • 5 dkg vaj
  • 5 dkg liszt
  • 25 dkg felaprított sárgarépa
  • 1 l. alaplé (legjobb a csirkehúsleves)
  • só, bors
  • fél csésze aprított turbolya
  • 1 dl tejszín (vagy joghurt)

Az olvasztott vajban lassú tűzön pároljuk meg a kockázott sárgarépát. Szórjuk meg a liszttel, keverjük át, majd öntsük fel az alaplével és adjuk hozzá a sót, borsot ízlés szerint. Forraljuk fel, fedjük le fedővel és főzzük lassú tűzön fél órán át. Hagyjuk kihűlni és turmixoljuk péppé (bátrabbak melegen is turmixolhatják). Ismét forraljuk fel, keverjük bele a turbolyát és a tejszínt. Ekkor már ne főzzük!

Nyugodtan próbálkozhatunk a kertbe telepítésével is (de előtte nézzünk jól körül, mert könnyen lehet, hogy már helyet talált magának egy eldugott sarokban), bár én előnyben részesítem a vadon termettet, tapasztalatom szerint ugyanis a kertben növő turbolyát igen hamar megtalálják a levéltetvek is, ezért felhasználás előtt érdemes mindig megnézni a levelek fonákját. Gyűjtése során azokat az alapelveket érdemes követnünk, mint bármilyen más vadon termett növény vagy gomba esetében: ne szedjük autóút mellett, szemetes, szennyezett részeken, vagy olyan helyen, ahol sokan sétáltatnak kutyát. Tartsunk mértéket, ne taroljuk le az erdőt: bár ez a turbolya esetében igen nehéz lenne, hiszen tényleg hatalmas telepekkel találkozhatunk. Ízét szárítás után is megőrzi, ezért csokorba kötve, szellős helyen fellógatva, majd zárható üvegbe, tasakba morzsolva szezonon kívül is élvezhetjük az ízét.

Üdvözlünk az Erdőjáró blogon!

Két lány vagyunk, Kriszta és Edina. Szeretjük az erdőt, a természetet, szeretünk főzni és enni. Gyűjtögetünk és saját kertünkben termesztünk is ezt-azt. Most pedig szeretnénk megmutatni ezt másoknak is. A blogon lesz szó gombákról, vadnövényekről és ezek felhasználásáról, de elsősorban az ismeretterjesztés a célunk, nem leszünk receptblog. Ha kedvet kapsz ahhoz, hogy kimenj az erdőbe, esetleg egy kirándulás során rálelsz ehető (és finom) dolgokra, már elértük a célunkat.

11206785_980424121998598_697094320957744356_o.jpg