A napokban vérre menő vitát folytattam egy kedves bácsival, aki azt állította, hogy a csirkegombánál nincs finomabb a világon. Én próbáltam meggyőzni, hogy a csirkegomba nem is létezik! Aztán nagy nehezen rájöttünk – barátunk a gugli –, hogy mindketten a sárga rókagombáról (Cantharellus cibarius) beszélünk. Igaza volt mindenben, hiszen az egyik legfinomabb gombáról beszélt, amely fellelhető az erdőben és amit vidéken csirkegombának, nyúlicának, sárgagombának és csibegombának is hívnak.

Évszázadok óta Európa egyik legnépszerűbb gombája, ezt több tény is megerősíti:

• egy XVIII. századi író szavai: „ha egy halott szájába tennénk, újra életre kelne tőle”
• a francia arisztokraták is előszeretettel fogyasztották,
• lehet kapni rókagombás pizzát (házhoz szállítással is)!

Sűrű, sötét bükkerdőben, tölgyesekben, nyirkos hegyoldalakban érdemes keresni júniustól-szeptemberig. Ha az időjárás csapadékos (idén kevésbé, így a piacon meg is látszik az árán), akkor csoportosan nő, de a csapadékszegény időszakot nem bírja.  Próbálták pincékben is termeszteni, de nem sok sikerrel, mert un. mikorrhizás kapcsolatban él a környezetével (mikorrhiza: a gombafonalak bizonyos fák, cserjék vagy fűfélék gyökereire szövődnek rá, csak így képesek szaporodni). 

A termőteste, formája nagyon jellegzetes, egyetlen egy darabból áll, nincsenek lemezei, a termőrétegük legtöbbjüknél egymásba futó ráncok-erek.

A kevésbé gyakorlott gombász könnyen összekeverheti a mérgező világító tölcsérgombával, az ehető rozsdasárga pókhálósgombával, vagy az egyébként igen finom gerebengombával. Nagy családdal büszkélkedhet, az ehető fajok közül rokona az ametisztszínű, a halványsárga, a bársonyos, a tölcséres és a szagos rókagomba is.

Színe aranysárga, íze egy kicsit a barack aromájára hasonlít. Sokoldalúan felhasználható, tojással, tejszínnel rendkívül jól harmonizál. Tojásrántottába, húsételekhez, tejszínes szószokhoz, levesekbe melegen ajánlott.