Erdőjáró

Erdőjáró

Minek nevezzelek...?

2019. november 09. - Nagy Kriszta

A gombák világában sok érdekességgel találkozhatunk, főleg ha elkezdünk a gombák elnevezésével foglalkozni. Bármerre megyünk az országban, biztosak lehetünk benne, hogy az amatőr gombászok máshogyan fogják hívni az általuk ismert és szedett gombát, mint ami a valódi elnevezésük.  

Borsodban a vargányát tinórának, Baranyában a pöfeteget kenyérgombának, a májusi pereszkét szentgyörgygombának, a szegfűgombát csibelábnak, míg Veszprém megyében ugyanezt a fajt csibegombának, ráadásul sok helyen csirkegombának hívják még a sárga rókagombát is. Igencsak nehéz a dolga az embernek, ha próbálja meggyőzni a helyieket, hogy van ezeknek a gombáknak rendes, hivatalos nevük is…

Azért a professzionális gombászok, a mikológusok is meglehetősen nagy humorérzékkel bírnak a gombák elnevezésekor. Kezdjük a tavaszi rétgombával. Mire gondolhat ilyenkor a laikus olvasó? Természetesen arra, hogy tavasszal és réten van. Hát nem. Ez a gomba elsősorban a nyári időszakot kedveli, na jó, a kora nyárit is de az esetek döntő többségében lombos erdőben található és nem egy réten.

retgomba.jpg

A légyölő galóca. Ha meghallja az ember, természetesen maga elé képzeli, ahogy a megöli a legyeket ez a piros, fehéren pöttyözött kalapú, egyébként csudaszép gomba. Nem, nem öli meg, csak elkábítja, majd az elkábított legyeket a gondos háziasszony agyoncsapkodja. Erdély egyes részein a mai napig használják ezt a természetes módot arra, hogy így ritkítsák a szemtelen betolakodókat. Meleg tejbe áztatják a gomba lehúzott kalapbőrét, majd a kioldódott méreganyagnak köszönhetően a tejre szálló legyek elkábulnak egy időre, így kezdődhet a csapkodás! 

legyolo.jpg

Légyölő galóca

A kékhátú galambgomba gyakori, nagyon finom és természetesen mindenféle színt találhatunk benne a kéken kívül. Zöldes, lilás a teteje, ha lehúzzuk a kalapbőrt ibolyásszínű alatta, én magam évek óta keresem a kék színt benne, meglehetősen kevés sikerrel. A legjobb ismertetőjegye a kékhátúnak: nincs benne kék és nem törnek a lemezei, inkább rugalmasak. 

kekhatu.jpg

Kékhátú galambgomba

Az Izabellvöröses csigagombát egyszer sikerült az Őrségben fellelnem, de biztosan nem felejtem el életem végéig. Ez a védett csigagomba aránylag nagytermetű, vöröses folt van a kalapján, termőhelye a bükkös, szakirodalomban az illatát úgy jellemzik, hogy édeskés, gyümölcs- vagy parfümillatú. Az összes jellemző igaz volt rá, egy kivételével: borzalmasan büdös volt. Mivel pont a szakellenőri vizsga előtt álltam, teljesen elbizonytalanodtam a tudásomban, meg voltam róla győződve, hogy egy számomra ismeretlen fajjal találkoztam. De jött a segítség az oktató személyében, aki megerősített, hogy igen, jól gondoltam, ez a védett szépség valóban az izabellvöröses csigagomba. Visszakérdeztem, hogy az orrommal van-e baj, mivel ennek véletlenül sem parfüm illata van. Válasz: az elnevezést adó mikológus barátnőjét Izabellnek hívták és volt egy vörös bugyija és annak egy illata…

Egyik szakellenőr társam ugyanezt a történetet kissé másképp ismeri, szerinte kasztílliai Izabella vörös fehérneműjéről lett elnevezve ez a csigagomba, aki mint tudjuk azt a fogadalmat tette, hogy addig nem cserél fehérneműt, amíg Granadát be ne veszik. Ez 18 évig tartott.

izabellvoros.jpgIzabellvöröses csigagomba

                        Tanulság: szakkönyvekben, ha parfüm illatúnak neveznek egy gombát, az nem feltétlenül jó illatot jelent, lehet, hogy az író csak szemérmes volt.

Hogyan határoztass gombát az interneten, hogy ne szedjenek szét a kommentelők, és ne is akarjanak megmérgezni?

Rendben, a cím hatásvadász, elismerem, de a jelenség nagyon is általános. Béla nem ismeri a gombákat, de talál egyet, és valamiért nagyon érdekli, milyen faj lehet az. Vagy csak azért, mert a kíváncsiság az emberi természet egyik alapmotívuma, vagy a kertben van, és fél, hogy a gyerek vagy a kutya megeszi és megmérgeződik, vagy meg akarja enni, vagy csak fogadott a haverokkal egy sörben. Béla ezért úgy tesz, mint minden információra éhes ember gombatalálat, vakbélgyanú vagy atomrobbanás esetén: tanácsot kér az interneten. Eddig tök jó, de a tanácskérés hogyanja fogja eldönteni, hogy 5 percen belül Bélára rárepül-e egy csomó harcias gombász és ízekre szedi, esetleg jó étvágyat kíván egy kupac lelkes kertész és kiégett PR tanácsadóból lett kisgazda, vagy megfontolt szakmai véleményt kap néhány gombaszakellenőrtől vagy gombákat jól ismerő laikustól. Nyilván Bélának és mindenki másnak is az a legjobb, ha az utóbbi történik. Na, Béláim, határozzunk!

Éhes Béláknak kezdem egy rossz hírrel: olyan nem fog történni, hogy feltöltöd a gombafotódat a netre, amire egy valódi szakértő magabiztosan azt mondja, edd meg nyugodtan. A maximum, ami történhet, hogy meghatározza a fajt, a faj ehetőségét, és megmondja, hogy célszerű-e szakellenőrnek megmutatni, vagy ne is fáradj vele. (Ennek okairól itt írtunk.) Ahhoz, hogy ez így történjen, először is szükséged lesz jó gombafotókra. A jó gombafotó ismérvei:

  • közelről látszik rajta a gomba
  • éles
  • színhelyes
  • a gomba határozás szempontjából lényeges részeit ábrázolja
  • több van belőle

Nem, nem szükséges hozzá profi felszerelés, de még csak kompakt gép sem, a legegyszerűbb (okos)telefonokkal is megfelelő gombafotók készíthetők, néhány alapvető szabályt betartva. Ha ezt a néhány egyszerű lépést követed, valószínűleg megfelelő fotókat készítesz majd.


Először is, fotózd le a gombádat az élőhelyén, a saját környezetében, ahogy találtad. A kép legyen minél közelebbi, de éles, és jobb, ha inkább oldalról, nem felülről fotózol – persze ez függ a gomba elhelyezkedésétől is. Ezután egy késsel, vagy akár fadarabbal, óvatosan nyúlj alá és emeld ki a gombát, számítva arra, hogy a gomba esetleg a talajszint alatt is folytatódik, pl. tartozhat hozzá bocskor, gumós tönkbázis, vagy akár gyökérszerű hosszú micéliumnyúlvány is. Az így kiemelt gombáról készíts egy újabb fotót, amin látszódik a tönk, a termőréteg (ez általában a kalap alatti rész, lemezek, szivacsos réteg, vagy akár redők, tüskék) és a talaj alatti részek is.

12096020_1066892646685078_5236130948031665869_n_1.jpg
A hírhedt gyilkosgalóca. Ha nem óvatosan emeltük volna ki a talajból, beletörhetett volna a bocskora, és azt hinnénk, nincs is neki.

13322113_1220554201318921_8586848180476675275_n.jpg
Ennek a gyökeresfülőkének pedig jól látható "gyökere", azaz micéliumistrángja van, de csak akkor látjuk, ha óvatosan emeltük ki.

Ezután, ha lehetséges, hosszában hasítsd ketté a gombádat, és készíts egy fotót a hosszmetszeti vágott felületről is. A fotózás során mindvégig figyelj arra, hogy a képek élesek legyenek: az okostelefonoknál, ha a kattintás előtt megérinted a képernyőn azt a részt, ahová a fókuszt szeretnéd, oda fog fókuszálni. Elképzelhető, hogy túl közelről próbálkozol, így nem fog kiélesedni a kép, akkor mozdítsd a telefont pár centivel hátrébb. Figyelj a színhelyességre: ez annyit tesz, hogy az elkészült képeken lévő színek hasonlítsanak arra, amit a szemeddel látsz. A legjobb, ha természetes nappali fénynél, de nem tűző napon, hanem árnyékban, szórt fény mellett fotózol.

13240623_1220554377985570_5187487231370763977_n.jpg
Ilyen egy hosszmetszeti fotó, illetve ilyen az, ha egy gomba vágásra kékül

De a jó fénykép még nem minden, elképzelhető, hogy a gombászoknak további információra lesz szüksége a pontos határozáshoz, ehhez alaposan figyeld meg és jegyezd fel a következőket is:

  • Hol nőtt az adott gomba? Erdőben, kertben, legelőn, városban? Fán vagy talajon? Magashegységben, dombságban, pusztán?
  • Egyedül volt, vagy több termőtestet is láttál?
  • Milyen a növényzet a gomba körül, milyen fák vannak a közelben, milyen bokor alatt nőtt? (Persze, ha nem tudod, nem muszáj a növényhatározó csoportban indítanod a nyomozást, de fotózd le azt is!)
  • Milyen a szaga, illata? – A szaglás nagyon szubjektív dolog, és sok ember csak nehezen önti szavakba, amit az orrával érez, de azért próbálkozz meg vele, nagyon izgalmas. Szagold meg, engedd el a fantáziád, és próbáld megtalálni, mire emlékeztet. Nincs jó vagy rossz válasz, érezhetsz egyszerű gombaszagot, vegyszer- vagy tintaszagot, ánizsillatot, keserűmandulát, rothadó káposztát, sárgabarackot, retket, sőt – bár nem valószínű, hogy kezdőként bárki így azonosítana egy gombaszagot – még spermát is. :)
  • Amikor elvágtad, tapasztaltál színváltozást? Kékült, feketedett, sárgult, esetleg vörösödött?

10550011_827501697290842_3542251170876455197_o.jpg
Ilyen egy rossz gombafotó. A macska élesebb, mint a gomba, köze nincs a termőhelyhez, és a fények is rosszak. Szakértő legyen a talpán, aki magabiztosan megmondja, hogy egyébként egy ízletes rizikét ábrázol.

Na, ha ezzel mind megvoltál, akkor még jön a vízválasztó lépés: hová töltsd fel a szuper képeidet és a jól megfigyelt kiegészítő infókat? Mi azt javasoljuk, hogy kizárólag ezt a két facebook csoportot használd, ha gombahatározást szeretnél: Gombahatározó, Magyar Gombász. Itt jól felkészült szakemberek, lelkes és gyakorlott gombászok fognak neked válaszolni, és teljesen kizárt, hogy fals információkkal bocsássanak utadra. Ami pedig nem jó határozásra: növény-, rovar- és bármi más határozó csoportok, kertészkedés, hogyan kezdjünk új életet vidéken és hogyan függetlenedjünk a kapitalista világrendtől típusú csoportok, kajás csoportok, kismamacsoportok, a településed csoportja, és sajnos néha a fenti kettőn kívüli más gombászcsoportok. (Nem a levegőbe beszélünk, az összes itt felsorolt típusú csoportban többször láttunk már olyat, hogy lelkes kommentelők hada határozásra tökéletesen alkalmatlan fotókat látva jó étvágyat kívánt, sőt, adott esetben lehurrogta a szakértőt is.) Jó eséllyel a privát facebook profilod sem a megfelelő felület, hacsak nem csupa gombaszakellenőrrel barátkozol.

Ahogy fentebb is írtuk, készülj arra, hogy egy szakember sem fog képek alapján evésre bíztatni, illetve előfordulhat az is, hogy a gombád a fotók és információk ellenére sem azonosítható faji szinten, esetleg csak a fajcsoportot, nemzetséget tudják neked megmondani. De a gombahatározás így is nagyon izgalmas és a gombád beazonosítása utat nyithat egy új, nagyszerű hobbi számára.


Fotók: Mihály Edina

A tesztoszterongomba

Itt a tavasz, a gombászok pedig megrohamozzák az erdőt, hogy tele szedhessék a kosarukat ezzel a fura fallikus képződménnyel, a kucsmagombával.

Férfias a megjelenése, illata a szakirodalom szerint kellemes, de jónéhány őszinte mikológus[1] szerint egyszerűen csak spermatikus. Az első avar alól kikandikáló faj az évben, melyet már érdemes gyűjteni: először a cseh kucsmagomba jelenik meg a lombos erdőkben, bozótosokban, megfelelő mennyiségű csapadék után. A tavaszi áradások hatására a felázott talajon akár március közepén, végén is megtalálható.  

[1] gombaszakértő

cseh.jpgCseh kucsmagomba

De hogyan tud az elsők között lenni? A különleges tápanyagraktározási képességének köszönhetően. Módosult gombafonalaiból tömör képződményt hoz létre, az úgynevezett szkleróciumot, így amíg a többi gombafaj a téli álmát alussza, addigra ő már képes teljes termőtestet létrehozni. Emellett korhadékot is bont, így igencsak hasznos gomba. A tönkjének nincs nagy gasztronómiai értéke, elsősorban a süveget érdemes elfogyasztani. Ha ezt alaposan megnézzük, akkor láthatjuk, hogy kicsi csészécskékből (apotéciumok) áll, így látványos alakzatokat hoz létre egy-egy egyed.

 

izletes.jpgÍzletes kucsmagomba

Magyarországon öt kucsmagomba faj található, amit piacon is beszerezhetünk, felfedezhetjük a hegyes, az ízletes, a fattyú és a pusztai kucsmákat is az árusoknál. Tőlünk nyugatabbra az ízletes kucsmagomba a vargánya értékével vetekszik, ami érthető is, hiszen sokféleképpen elkészíthető. Azonban nem árt tudni, hogy minimum 20 perc hőkezelés kell fogyasztás előtt, mivel egyéni érzékenységet, gyomorfájást okozhat a fogyasztása. A kucsmák íze remekül harmonizál a turbolyával, érdemes kísérletezni vele. Bármelyik kucsmát elkészíthetjük rizses ételnek, levesnek, míg az ízletest és a pusztait meg is tudjuk tölteni, a libamájat nagyon szereti, velünk együtt. :)

Ha az erdőt járva találunk gombát, minden esetben mutassuk meg szakellenőrnek fogyasztás előtt!

pusztaik.jpgPusztai kucsmagomba

Egy csészényi szerelem - az osztrák csészegomba

Tél végén a gombát kereső, szerető emberek nagyon ki vannak már éhezve a friss színekre, ízekre az erdőből. Aki nem tud tavaszig várni, annak februárban már megmutatja magát a piros színben pompázó osztrák csészegomba.

Van, aki nem tartja annyira értékesnek, mivel nem a kalapos gombák társaságába tartozik, hanem az úgynevezett tömlősgombákhoz, nyitott, csészeszerű termőtesttel. Ennek a termőtestnek a legjellegzetesebb formáját az osztrák csészegomba mutatja meg. (Egyébként a szarvasgomba is ebbe a termőtest típusba tartozik, neki egyedi, föld alatti termőteste van, az ősi csészeforma ráncolódott, többszörösen begyűrődött, hogy védje a termőrétegét)

 

img-8764.JPG

A legelső ehető gombák között van, ami felbukkan tél végén a korai fajok közül. Könnyű megtalálni, észrevenni, csak a korhadt faanyagot kell a szemünkkel a talajon követni, előbb utóbb feltűnik élénkpiros színével. Az elmúlt évekig a szakirodalom piros csészegombának hívta, de a vizsgálatok kimutatták, hogy nagy valószínűséggel osztrák fajta amit találunk, a piros jóval ritkább - a két fajt kizárólag spóravizsgálattal lehet elkülöníteni.

Semmi bajunk nem lehet belőle, ha nem tudjuk megmondani piros vagy osztrák került a kosarunkba mivel mindketten ehetők, más gombával nem összetéveszthetők.

Szaprotróf, azaz lebontja a korhadékot, de mindenképpen barátságos faj, mivel nem élő szervezetek anyagait használja fel, hanem megvárja, amíg a faanyag korhadékká válik.

img-8762.JPG

Étkezési értékével nem szeretnék senkit elkeseríteni, gyakorlatilag alig van. Semmi jellegzetes nincs az ízében, de szépen meg lehet vele színezni bármilyen salátát, levest sokáig mondjuk ne főzzük, mert a színét hamar el tudja veszíteni. Ha egy quiche-t készítesz, aminek a tetején szépen elhelyezed a piros kis csészéket, sütés után is piros marad– bátran ajánlom Valentin napra, esti meglepetésnek…

Ne felejtsed el minden esetben szakellenőrrel bevizsgáltatni a szedett gombát, mielőtt elfogyasztod!

Ne maradj le a friss posztokról, kövesd a facebook oldalunkat!

A gombavilág rémségei – Halloweeni különkiadás

Na jó, igazából semmi rémséges nincs ezekben a gombákban, ha csak nem az, hogy emberi szemmel kicsit bizarrul néznek ki. A Halloween pedig tökéletes alkalom arra, hogy kicsit rácsodálkozzunk, milyen csodálatosan sokszínű is a természet!

Bunkós agancsgomba – a Zombi

Első pillantásra egyértelmű, miért kapta ez a gomba a beszédes dead man’s fingers elnevezést angolul. Az épp föld alól kibújni készülő zombi kezére emlékeztető gomba egyébként teljesen ártalmatlan, szívós, fás állagú és hazánkban igen gyakori, akár egy erdei kiránduláson, túraútvonal mellett is belé botolhatunk.

bunkosagancs.jpgFotó: Fődi Attila

Erdei szömörcsög – a Szemérmetlen

Szintén egy beszélő név: az erdei szömörcsög latin neve ugyanis Phallus impudicus. A Phallus szó jelentését talán senkinek nem kell magyarázni, az impudicus pedig szemérmetlent jelent, ugye egyértelmű, hogy miért? A gomba kifejlett állapotában ráadásul átható dögszagot áraszt, így vonzza magához a döglegyeket, amelyek aztán tovább viszik a lábaikra tapadt, spórákkal teli zöld trutyit, amelyet a gomba a süvegén hord. Guszta módja a szaporodásnak. :) Az előzmények tekintetében talán meglepő, de a hazánkban gyakori gombafaj kifejletlen állapotában, boszorkánytojásként sokak által kedvelt csemege. Jó étvágyat!

szomorcsog.jpgFotó: Nagy Kriszta

Tintahalgomba – az Alien

Oké, egyáltalán nem tudom kárhoztatni azt a túrázót, aki sosem hallott még a tintahalgombáról, és halálra ijed tőle, tényleg kifejezetten bizarr megjelenésű gombáról van szó. Ráadásul nem csak úgy néz ki, mint egy nagyon távoli világból érkező idegen létforma, hanem valóban az is. Persze nem a távoli űrből érkezett, mindössze Új-Zélandról. Az Európában invazív gombafaj mindössze pár évtizede jelent meg a kontinensen, és már Magyarországon is felbukkant, az Őrségből és a Zemplénből vannak eddig adatok az előfordulására. Az erdei szömörcsög rokona, szaporodási stratégiája, így bukéja is hasonló.
img_2278.JPGFotó: Szabó László

Világító tölcsérgomba – a Lidérc

Ismét egy hazai erdőkben gyakori gomba a Halloween ligában! A világító tölcsérgombában első ránézésre nincs semmi különleges, külseje megnyerő, olyannyira, hogy a leggyakrabban mérgezést okozó gombafaj az országban. (Bár nagyon egyértelműen elkülöníthető határozójegyekkel rendelkezik, a nyomokban fellelhető hasonlóság miatt mégis a sárga rókagombával szokás összetéveszteni, majd heves gyomor-bél panaszokkal a sürgősségin kikötni.) A világító tölcsérgomba csupán sötétben, még inkább sötétben és hosszú záridővel fényképezve válik lidércessé, ugyanis a gombában zajló biolumineszcens folyamatok miatt világít. Na jó, zöldesen dereng. Állítólag a természetben akár szabad szemmel is érzékelhető a jelenség, ezt nem tudom megerősíteni, mindenesetre némi fotós tudással és eszközzel jó kis otthoni projekt lehet a jelenség nyakon csípése.

13886286_1280428545331486_3339000308203151752_n.jpgFotó: Mihály Edina

omphalotus_olearius_33857.jpgFotó: Noah Siegel - Wikipedia

 

Szenes galambgomba – a Múmia

A galambgombák népes családjának tagja. A listán való szereplését azzal érdemelte ki, hogy ellentétben más gombákkal, a termőteste mumifikálódik: először megbarnul, majd megfeketedik, összeszárad. Ezek a fekete gombamúmiák sokszor túlélik a telet is és csak a következő évben tűnnek el végleg.

12065893_1066892803351729_9030793972561125978_n.jpgFotó: Mihály Edina

img_2284.JPGFotó: Szabó László

Te milyen rémséges gombát vennél még fel a listánkra?

Köszönjük a szakmai segítséget és a képeket Szabó Lászlónak és Fődi Attilának!

Ne maradj le a friss posztokról, kövesd a facebook oldalunkat!

Még hat tévhit a gombászásról – avagy ne féljünk a gyilkos galócától, de ne együk meg!

Múltkori írásomban sorra vettem a gombászással és a gombaszakellenőrök munkájával kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket. Már a poszt befejezésekor nehéz volt megállni 10 pontnál, és kommentekben is remek tippeket adtatok, úgyhogy íme a folytatás, még néhány tévhit és ezek cáfolata.

10408672_1066893010018375_961169332509416288_n.jpg

 

  1. A mérgező gombákhoz, kiváltképp a gyilkos galócához, nem szabad hozzányúlni

 Semmilyen gomba nem képes bőrkontaktus útján mérgezni. Sőt, azt javaslom, ha gyilkos galócát találsz, a gombászkéssel óvatosan alányúlva bocskorral együtt emelj ki egy termőtestet és alaposan szemléld meg a határozójegyeit. Érdemes ezt egyszer mindenféle fejlettségi fokú példánnyal megtenni.

 

  1. A mérgező gombákat, kiváltképp a gyilkos galócát el kell taposni, így elkerülhetjük, hogy más esetleg megegye, valamint idővel több lesz az ehető és kevesebb a mérgező gomba.

 Az első pontban vázolt tanulmányozáson kívül teljesen szükségtelen háborgatni a mérgező gombákat. Gondolj bele, hogy mi történne az ökoszisztémánkkal, ha csak azért pusztítanánk el élőlényeket, a méhektől a tiszafán át a vízilóig, mert potenciálisan veszélyes lehet az emberre. A gyilkos galóca ugyanúgy az ökoszisztémánk része, mint a többi gomba, mikorrhizás, tehát gyökérkapcsolaton keresztül szimbiózisban él egyes fákkal, amelyek így egészségesebbek, ellenállóbbak lesznek. Természetesen léteznek kivételek, egy óvodaudvaron például én sem hagynám ott a termőtesteket.

 

  1. A gombaszedés helyes módja: a) késsel a talaj felett elvágni a tönköt, ellenkező esetben elszakítjuk a gombafonalakat és a micélium elpusztul / b) óvatosan kiforgatjuk a talajból a gombát, hiszen ha késsel vágnánk, a tönk maradéka elrothad és a micélium elpusztul.

 Na akkor szögezzük le: a micélium nem fog elpusztulni, akármelyiket is választod. Emiatt kicsit kakukktojás is ez a pont, ugyanis mindkét szedési módszer lehet helyes, ami miatt mégis ide került, az az, hogy laikus gombászok vérre menő, anyázásba torkolló vitákat tudnak folytatni miatta gombászós facebook csoportokban. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy sokáig az a) megoldást tartották és tanították helyesnek, mostanra viszont bebizonyosodott, hogy az óvatos kifordítás sem tesz semmilyen kárt a gombában. Ha ismeretlen, vagy határozásra váró gombát szedsz, válaszd a kifordítást, így nem fordulhat elő, hogy fontos határozójegyeket (pl. bocskor, micéliumistráng) nem veszel észre, mert a talajban maradnak. Ha teljesen biztos vagy abban, mit szedsz, jó lehet a tönk elvágása, mert így tisztábban tudsz szedni. Amit viszont semmiképp se tegyél: ne kezdj kommentháborúba mással, mert nem úgy csinálja, mint te.

 13322113_1220554201318921_8586848180476675275_n.jpg
Gyökeresfülőke. Ha késsel vágod, bent marad a "gyökere"

 

  1. Egyszer tanultam valamit egy adott gombáról, gombászásról, akkor az úgy is van.

 Mint ahogy a 3. pontnál is láthatod, van, hogy változik a szakma véleménye. Mint minden tudományág, a mikológia is szüntelenül változik, fejlődik, az utóbbi évtizedekben ráadásul a genetikai vizsgálatoknak köszönhetően ugrásszerű ez a változás. Van, hogy kiderül egy fajról, hogy valójában több faj, van, hogy több fajról bizonyosodik be, hogy egy, csak változatos megjelenésű. Van, hogy új vizsgálati eredmények fényében mérgezőnek nyilvánítanak korábban simán nem ehető, sőt, ehető gombákat, ahogy olyan is, hogy kiderül, hogy egy adott fajban még sincs olyan méreganyag, amit hittek. Latin és magyar nevek változnak, ahogy a gombagyűjtési gyakorlat is. Szóval ismét csak óvatosan az internetes vitákban!

 

  1. Gombaszakellenőr = mikológus

 A mikológus egy olyan biológus, aki a gombákra szakosodott, míg a gombaszakellenőr egy középfokúnak megfelelő gyakorlati szakma, a feladata eldönteni, hogy az általa megvizsgált gomba termőtestek alkalmasak-e emberi fogyasztásra. Természetesen a szakellenőri szakma használja a mikológusok megállapításait, de a szakellenőr nem kutató. Kb. úgy aránylik egymáshoz a két hivatás, mint az óvónő a kutató gyermekpszichológushoz.

 

  1. Piacon csak ismerős, megbízható gombásztól vásároljunk gyűjtött gombát, mert ki tudja, bevizsgálták-e.

 Magyarországon piacon kizárólag abban az esetben szabad gyűjtött gombát árulni, ha a piacon dolgozik gombaszakellenőr. A szakellenőr a piacon árusított összes tételt ellenőrzi, így nyugodtan vásárolhatsz. Más a helyzet viszont a házaló árusokkal; a házaló árusítás törvénytelen, a gombákat nem látja szakember, így kockázatos is. Sose vásárolj házalótól gombát!

 Ha tetszett a poszt, kövesd a facebook oldalunkat is, hogy elsőként értesülj az új hírekről!

 

Tíz tévhit a gombászásról

Végre itt az ősz! Apropó, megfigyelted már, mennyivel gyakrabban végződik ez a mondat egy másik évszakkal? De nem úgy a gombászoknál! Ősszel sokan kezdenek ismerkedni a gombászattal teljesen kezdőként is, ezért összeszedtük a leggyakoribb, gombagyűjtéssel és szakellenőri vizsgálattal kapcsolatos tévhiteket, és ezek cáfolatát.
blur-boletus-close-up-760247.jpgPhoto by Egor Kamelev from Pexels

 

  1. A gombaszakellenőr minden gombát ismer

Csak Magyarországon a becslések szerint akár 5000 nagygombafaj is honos lehet, ezek egy jó részét még le sem írták, számos gombafaj pedig kizárólag mikroszkópos vizsgálat útján azonosítható. Tehát teljességgel kizárt, hogy valaki bármilyen, hozzá bevitt gombát azonosítani tudjon. A gombaszakellenőr-vizsga fajlistája közel 300 fajból áll, ez az, amit egy vizsgázott gombaszakellenőrnek ismernie kell, de természetesen rutinos gombászok ennél jóval több fajt is ismerhetnek. Hogy hogy tud mégis üzembiztosan határozni egy szakellenőr, ha nem ismer minden gombát? Nagyon egyszerű, a szakellenőr csak azt fogja visszaadni, ami teljes biztonsággal beazonosítható és jó, étkezési gomba.

 

  1. Minden gomba ehető vagy mérgező

Számtalan gombafajt ismerünk, sokat pedig még nem, és bizony a többségük étkezési besorolása egyszerűen csak „nem ehető”. Hogy lehet ez? Például azért, mert az állaguk, szagok, ízük, méretük emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi őket. Vagy mert még senki nem foglalkozott a kérdéssel, így étkezési értékük nem ismert. Mint ahogy a növények és állatok közül sem eszünk meg mindent, ami nem mérgező, így a gombák közül sem.

 

  1. Ha a kosárban egyetlen mérgező gomba is van, a szakellenőr az egészetel fogja venni

Ez azért  különösen veszélyes tévhit, mert sokakat valami egészen groteszk módon ez a hiedelem tart vissza attól, hogy szakellenőrhöz menjenek. A gombaszakellenőrök munkáját jogszabály szabályozza igen részletesen, és a vonatkozó rész szerint: „A gomba-szakellenőr emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősíti az azonos gyűjtőedényből származó gombatételeket, amennyiben azokból a mérgező gomba egyértelműen nem különíthető el, vagy azok gyilkos galócát tartalmaznak.” Tehát a szakellenőr két esetben fogja az ehető gombákat is kidobni: ha gyilkos galóca került a kosaradba, vagy ha más mérgező gomba annyira töredékesen került a gombák közé, hogy félő, hogy a darabkái a többi gombán is ott vannak (pl. susulykák szoktak így összetörni a kosár mélyén). Ha tartasz attól, hogy kidobják a jó gombáidat is, kivédheted azzal, hogy az ismeretlen fajokat külön dobozba, tárolóba gyűjtöd.

 

  1. A gombavizsgálat pénzbe kerül

A szakellenőrök többsége piacokon dolgozik, ilyen esetben pedig a szakellenőr a piac alkalmazottja, így a piaci lakossági gombavizsgálat minden esetben ingyenes! Néhány szakellenőr vállalja azt, hogy a saját lakcímével vagy telefonszámával szerepel a gombaszakellenőrök listáján, és háznál is vizsgál. Ilyen esetben kérhetnek pénzt a vizsgálatért, de ez legfeljebb párszáz forint szokott lenni, ami igazán nem nagy ár azért, hogy egy szakember a szabadidejében, többnyire hétvégén, a saját otthonában bevizsgálja a gombáidat.

A NÉBIH honlapján megtalálod a bejegyzett gombaszakellenőrök listáját!

 

  1. Ha egyforma gombákat szedek, elég egyet elvinni a szakellenőrhöz, hogy beazonosítsa

A szakellenőr nem csak a faj azonosítását végzi, hanem azt is vizsgálja, hogy az adott példány alkalmas-e még a fogyasztásra. Arról nem is beszélve, hogy laikusként akár egy fajnak vélhetünk különböző fajba tartozó gombákat. Tehát minden egyes példányt mutassunk meg, amit meg szeretnénk enni.

 

  1. Amit már magabiztosan felismerek, azt nem kell gombaszakellenőrhöz vinni

Lásd 5. pont :)

 

  1. Ha nem tudok szakellenőrhöz menni, elég, ha lefotózom a gombáimat és megmutatom egy gombászós Facebook csoportban, ott majd a hozzáértők beazonosítják

Rossz hírem van, minden mérvadó gombász-csoportban fő szabály, hogy fotóról tányérba nem határozunk. Ennek az oka igen egyszerű: a szakellenőr szinte minden érzékszervét használja, amikor megállapítja egy gomba fogyaszthatóságát: megtapintja, megszagolja, adott esetben meg is kóstolja. Ezt értelemszerűen nem tudja senki megtenni egy fotóról. Ha valaki az interneten azt mondja neked egy kép alapján, hogy valamit nyugodtan megehetsz, az biztosan nem profi. És egyébként is, te bíznád az életedet, az egészségedet egy neten megismert idegenre?

 

  1. A mérgező gombás ételtől az ezüstkanál megfeketedik. / Minden fán növő gomba ehető. / Adni kell a kutyának egy keveset, és ha egy óra múlva is jól van, ehető (???) / A csigarágott gomba ehető, hiszen a csiga is megette

A legjobb, ha bármilyen olyan ökölszabályt és népi bölcsességet, aminek a lényege, hogy a gombák határozóbélyegek általi beazonosítása nélkül nyilatkozik az ehetőségükről, egyértelmű marhaságként tartasz számon. Mert azok is.

 

  1. Ez itt a gyilkos galóca (általában kiegészítve a minden gomba ehető – egyszer „poénnal”)
    22554979_1847259371981731_2026214523543597658_n.jpg

Nem, ez a légyölő galóca, amely mérgező ugyan, de általában csak enyhe mérgezést okoz. A gyilkos galóca ez:

12096020_1066892646685078_5236130948031665869_n.jpg

 

Ne indulj el gombászni, amíg nem néztél meg alaposan róla pár képet és olvastad el a határozójegyeit!

 

  1. A végére hagytam minden szakellenőr kedvencét: A szakellenőr elveszi a legfinomabb gombákat, mondván mérgezők, aztán ő eszi meg

Nem csak buta, hanem sértő is a feltételezés. A szakellenőr maga is gombászik, ráadásul a napját azzal kezdi, hogy átvizsgálja a piaci árusok összes gombáját is, hidd el, bőven elég gombát szed és kap, nem a te három vargányádat szeretné elcsaklizni. Ha ritka vagy védett gombát szedsz, az elképzelhető, hogy elkéri(!), többnyire preparálni, oktatási céllal vagy kiállításra.

 

A sort még bőven lehetne folytatni. Neked mi a kedvenc tévhited?

Ha tetszett a cikk, kövesd a Facebook oldalunkat, hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról!

Az amerikai, akinek nem volt elég egy kontinens – a Solidago invázió

arcavasi vendégposztja

A pitypang virágzása után újra aranyos sárgába borulnak a mezőink, immáron egy-másfél méterrel a föld felett. A nyári szezon igen szembetűnő jelensége az aranyvesszők virágzása. A tikkasztó nyári mező egyik legfeltűnőbb növénye.  Szélben lebegő aranysárga szőnyegeket képez a réteken és ugarokon, ameddig a szem ellát. Számára kedvező, jó talajtulajdonságú helyeken egyes fajtái, például a beszédes nevű magas aranyvesző példányai elérhetik a két méteres magasságot is:.  A közönséges és a kanadai aranyvessző is jellemzően az augusztusi mezők aranyszínű dísze. Világszerte több mint száz fajtájával találkozhatunk. Szálairól fürtökben csüngnek az apró, egyenként 3-5 mm nagyságú virágok. Július közepétől kezdve, egészen szeptember végéig a látkép része. 

20180820_104315.jpg

Megosztó a természete, hiszen egyszerre gyönyörű és egyszerre sok; annyira, hogy özönnövénynek hívják a háta mögött, nem véletlenül. Hiszen a szántóföldeken és az azokat övező réteken, nedvesebb mezőkön szeret évelni. A gazdák bánatára, hiszen takarmánynak nem teszt, valamint kevés vadon élő állat fogyasztja. Viszont kellemes illatával nem csak a méheket vonzza, hanem finom édes nektárjával, virágporával még rovarcsaládok sokaságát is táplálja.. Virágzáskor dúsan veszik körbe ősárgaságát és nagyüzemben zajlik az életük körülötte. Igazán megkapó, igéző látvány, impresszió, ahogy a méhek és pillangók körberepkedik ezt az aranysárga költeményt. Hát persze, hiszen nem tudja saját magát beporozni! Az illatával csalja magához közel a szállítókat,így termékenyül meg.

Szerencsénkre, hiszen méze igen tápláló, és íze szempontjából is igen különleges a szolidágó család  méze. Amikor megkóstoljuk mézét, akkor mondhatjuk, hogy igen fontos utat jártunk be a természetes édességek útvonalán. Ennek az útnak jelentős hosszát az illatos kumarin jellemzi, melyhez aromaként még hozzájönnek a cser és keseranyagok is. Külön érdekessége, hogy a méhészek ilyenkor nyár vége felé a méhcsaládok téli hónapjaira gondolva eldöntik, mennyi mézet pörgetnek ki belőle.  Mikor úgy döntenek, hogy van annyi, hogy jut nekünk is belőle, akkor örüljünk és becsüljük meg nagyon.

Honnan jött? És honnan nála ez a hódítási kísérlet?  Főleg ilyen messziről?  Hiszen a víz útját állja - akkor hogy került Európába? 

20180820_104119.jpg

Amerikából jöttem, híres mesterségem címere: H.T. Avagy milyen is aranyló szőkesége?

El lehet mutogatni, ám nem egyszerű.

Képzeljük el, hogy kiköltöző angolszász telepesek vagyunk a 17.század elején Amerikában, akinek nem csak földigénye, de valamilyen bizarr módon az arany utáni vágya is összefonódik a dísznövény-kertészettel. Meglátjuk ezt az aranysárga növényt, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal mindenhol jelen van és honos az amerikai kontinensen, Kanadától egészen Floridáig, majd Mexikóban tűnik fel kisebb csomókban. Amiről még csak sejtelmünk sem lehet: kis egyenlítői kihagyás után ismét feltűnik délen is, immáron az Andok lejtőin és a pampákon. Látványa elkísér minket az új otthon keresésében. Ezért aztán valamilyen lelki rokonságba is kerülhettünk vele, ott kint a prérin. Hiszen ugyanazt tesszük, mint ez a növény, vándorlunk és területet művelünk. A megoldás: Ő a Hódító Telepes. Egyszerűen egy megrögzött pionír, mint mi, akik kimentünk az új világba. A jelenléte reményt ad, hogy elviseljük a megpróbáltatásokat. A haverunk lesz. Kell a díszkertbe.  Rájövünk valahogy, hogy az észak-amerikai indiánok annyi minden jót csinálnak vele,például teának főzik, főzetéből pedig kiváló pakolásokat tesznek fekélyes sebekre, csörgőkígyó marását hatástalanítják vele.  Nos, ekkor döntünk: hogyha már aranyat nem is, de ebből a növényből azért haza küldünk egy adaggal. Mert szép is, sárga is. Az öreg kontinensen is az lesz,elkél otthon is belőle.  Szóval egy jól lezárt csomagban, hosszú hajóút után kapták meg bristoli kertészek a 17. században. Csak a növényt. Csörgőkígyót nem küldtek vele. Ez nem egy Tarantino filmjelenet! Tehát elsőként az angol kertekbe telepítették Bristolban („ Hülye angolok, angol hülyék.” ) 

Az  1640-es években jegyezték be a honosított növények közé. Szeretett Angliában lenni, finoman, jól gondozták, tarthatták. Vagy inkább időben hatástalanították szaporaságát, mert a kerteken kívül csak 1849-ben észleltek természetes módon nőtt példányokat belőle. Belgiumban 1836-ban tűnt fel először a Virelles tó mellett, hiszen szereti a nedves környezetet. Németországban 1857-ben figyeltek fel rá. Azóta, így vagy úgy, egészen Kínáig jutott el. És ott is, azóta is a jelenlétével túr ki őshonos fajokat. Hiszen született vándorló, hódító, vagy inkább hódító telepes. Proaktív módon a növény gyorsan terjedő rizómája, azaz gyökértörzse mellett a nagy távolságokat berepülni képes bóbitás kaszattermése is rásegített a terjeszkedésére, növényenként tízezer(!) aranyvesszőporonttyal. Évenként közel 1000 km2-t is képes beteríteni velük.  Az északi félteke júliustól-októberig besárgul tőle.

20180820_105226.jpg

Az amerikai bennszülöttek nyomában használhatjuk mi is, hiszen egészségügyi vonatkozásában is jelentős hatással bír és számos jó tulajdonságával örvendeztet és segít meg minket. Főleg megelőzésre kiváló.

Édes utóízében kellemesen fanyar a virágos hajtásából készült teája, ami főként a virágjából és a lágy szárrészén a virágzat alatt található levelekből készül. Érdemes forrázás után csak rövid ideig, 1-2 percig áztatni, majd ízlés szerint ízesíteni. Így kortyonként fogyasztva élvezeti értéke is magas marad. Vesehajtó, tehát érdemes átgondolni, mikor isszuk, hiszen aktív mozgást idéz elő a vesemedencében. Húgyúti fertőzéseknél, kisebb veseköveknél igen hasznos a hatása, szintúgy a prosztatagyulladásnál is. Felkészülhetünk vele az őszbe való átmenetbe és a téli hónapok hideg valóságát is kellemessé tudjuk varázsolni. A mézével elkészített teájával dupla hatóanyagtartalmat kapunk. Persze csak ha megvárjuk, míg egy picit hűl és 60C° alatt keverjük el a mézet a teában. Enyhe vérnyomáscsökkentő hatása miatt van nyugtató hatása is. Nyaki nyirokcsomóknak főzetéből készült borogatása nagy segítség. Immunerősítő száj és garatöblögetésre jól alkalmazható gyulladáscsökkentő, májregeneráló. Hírnevét öregbíti a megfigyelés, hogy a sugárfertőzött területeken, nukleáris katasztrófák után az egyik elsőként megjelenő növény, vagyis az elsők között dolgozza fel a sugárzás okozta traumát az ökoszisztémában. De ha erdőtűz vagy tarlóégetés zajlik, akkor is ő lesz az, aki ezután az elsők között bújik ki a földből.

Figyeljünk fel rá és használjuk, hiszen kiirtani úgysem tudjuk. Szerencsére ez egy emberálló növény.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Facebook oldalunkat, hogy elsőként értesülj a friss hírekről!

Az E-számok rengetegében

Pozitív tendencia, hogy az emberek egyre többet foglalkoznak az egészséggel, az egészséges táplálkozással. Mint minden divatnak, ennek is vannak túlkapásai, de sokan csak információhiányban szenvednek, amire természetesen a marketing szakma is rájátszik. 

Van egy közkeletű tévhit, amelyet fontos lenne felszámolni: ez pedig az E-számok. Ezek a számok jogosan lettek a vegyipar, a nagyüzemi élelmiszertermelés jelképei, de azért nem árt egy pár dologgal tisztában lenni.

background-business-clean-811101.jpgPhoto by Fancycrave.com from Pexels

Minden adalékanyagnak van e-száma, de ezeknek egy része azonban nem káros és nem is veszélyes. Az uniós jog értelmében minden élelmiszer-adalékanyagot engedélyeztetni kell mielőtt a gyártó felhasználja. Ekkor kapnak az engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok egy E-számot. Az adalékanyagok jelentős részének már a neve sem hangzik jól, erre klasszikus példa az E300 – aszkorbinsav, más néven C-vitamin. Kevesen tudják, hogy a nagyon szigorú, bio-minősítésű eljárásokkal készült termékekben is közel 50 (!) adalékanyag található.  

Az adalékanyagok jelentős része tartósítószer is, és ez komoly félelemforrás a fogyasztókban. Azt hisszük, hogy a tartósítás csak a nagyüzemi, felgyorsult életmódunk velejárója, pedig mióta az ember kapcsolatba került az élelmiszerekkel, azóta tartósít is. Elsősorban természetesen nem vegyipari anyagokkal inkább fizikai eljárásokkal, de a nátrium-klorid vagy a kén-dioxid használata is már több ezer éves.

A másik véglet, hogy sok nagyüzemi, közel sem környezettudatos módon előállított termékről hirdetik, hogy E-szám mentes, holott ez egyáltalán nem jelent garanciát semmire. Viszont a megbízható forrásból, kisléptékben, fenntartható módon előállított termékek E-számaik ellenére sokszor jobbat tesznek a környezetünknek és az egészségünknek.

Mit tehet ilyenkor a tudatos fogyasztó? Egyrészt fontos az utánajárás, hiszen ma már több oldalon lehet részleteket olvasni egy-egy adalékanyagról, mint például a tudatosvasarlo.hu oldalon. Azt viszont sose felejtsük el, valahogy el kell, hogy jusson az élelmiszer az asztalunkra, ha már az önfenntartás helyett jelenlegi életmódunkat választottuk.

Ha tetszett a poszt, kövesd a Facebook oldalunkat, hogy elsőként értesülj a friss hírekről!

A nyolcadik utas - a gyapjas tintagomba

Ez a sokszínű élőlény szeret gyilkolni, ám szerencsére csak a fonalférgekre veszélyes.  Kedves, gyapjas kinézetű, képes az alakváltozásra, de ami a legkülönlegesebb benne, hogy a korhadékbontás mellett húsevő ragadozó. 

14729179_1353619274679079_4260977987042604949_n.jpg

De hogyan is vadászik? Lassan és biztosan a föld alatt, ezért nem is látványosan: a gombafonalak végei (a hifa végek) tüskés labdácskákat hoznak létre, majd elkezdik kilőni ezeket a labdacsokat a néhány milliméteres férgekre. Ha eltalálja, a féreg külső rétege megsérül, a gomba ráfonja a fonalait, majd néhány nap alatt el is fogyasztja.

Komoly dilemma, hogy vegetáriánusok fogyasztják ezek után ezt a különleges gombát, vagy sem? Ha nem fogyasztják, akkor komoly gasztronómiai élményt hagynak ki, mivel az egyik legízletesebb és leg sokszínűbben elkészíthető gomba. 

Tavasztól-őszig esők után nagyon sok helyen megtalálható, nem nagyon válogat a talajban, a szeméttelepen is elél, az erdő szélén, utak mentén is fellelhető. Ha piacon szerzed be, akkor kérdezz rá honnan van, az erdőben szedett példányok nem értékesíthetőek, csak a termesztésből származóak! Fontos, hogy a lehető leghamarabb el kell készíteni a fiatal, zárt termőtesteket, mivel hűtés mellett is képesek fél nap alatt is tönkre menni. Legjobb, ha szedés után pár órán belül elfogyasztod, ha már kicsit nem fehér a lemez alja, dobhatod ki, mert az idősebb tintagombák autolizálnak (feloldják saját magukat) és egész egyszerűen tintaszerűen elcsepegnek.

11334147_980424288665248_1573934385145111904_o.jpg

Salátának, megtöltve, kirántva, pörköltnek, levesbe, szárítva gombapornak, gyakorlatilag bárminek felhasználható!

Régen azt tartották róla, hogy alkohollal fogyasztva az emberre is veszélyt jelent, de ez tévedés, hiszen nincsen meg benne a koprin nevű hatóanyag, ami a szervezetünkben az alkohol lebontását gátolja és emiatt komoly rosszullétet okozhat. Ma már egyre népszerűbb a termesztése, nem csak szapora, finom, hanem gyógyhatású is. A vércukorszint csökkentő hatása igen jelentős, rendszeres fogyasztása eredményesen tudja javítani a diabéteszes betegek állapotát.

Gombakrémleves gyapjas tintagombából

Hozzávalók:

  • 2 evőkanál vaj
  • 1 fej hagyma,
  • 25 dkg tintagomba,
  • 1 gerezd fokhagyma,     
  • 1 liter húsleves,
  • 15 dkg őzlábgomba,
  • 4 evőkanál tejszín
  • citromlé
  • só, bors,
  • apróra vágott friss petrezselyem

A vaj felén a hagymát pároljuk kis lángon. Hozzáadjuk a szeletelt tinta gom­bát és az aprított fokhagymát. Adjuk hozzá a levest, és lassan forraljuk, kb. 20 percig, ha készen van, akkor turmixoljuk le a levest. A maradék vajon az aprított  őzlábgombát pároljuk de ne pirítsuk. Adjuk a krémesített leveshez, forraljuk be. Öntsük hozzá a tejszínt, ízlés szerint adjuk hozzá a  citromlevet,szórjunk rá petrezselymet.

süti beállítások módosítása